Lena Andersson: Jogtalan elbitorlás (Egenmäktig förfarande)

 A csak nyáron nyitvatartó könyves kávézóban találtam egy a könyvet, régi könyvekért cserébe hoztam haza. Már jó ideje szemezgettem vele, és örülök, hogy rábukkantam.

A főszereplő, Ester Nilsson fiatal újságíró. Munkája kapcsán megismerkedik a jó pár évvel idősebb Hugóval, aki befutott képzőművész. A lányt teljesen hatalmába keríti a férfi iránt érzett csodálata, otthagyja barátját. Igyekszik minél többet találkozni Hugóval, rengeteget beszélgetnek, a lány érzései szerint igazi lelki kapocs alakul ki kettőjük között. Majd egy év elteltével történik meg a testi kontaktus, ami után a férfi hirtelen "eltűnik a ködben", nem veszi fel a telefont, mindenféle kibúvót keres, ha a lány találkozni szeretne vele. 

A regényben sok politikai, társadalomkritikai eszmefuttatás van, ami néha érdekes és szervesen kapcsolódik a történethez, néha nem. Az egyik kedvenc részem az, amikor a patriarchális kultúrát (ahol a házasság kötelékén belül korlátozzák a szexuális életet) azzal indokolja, hogy ez megvédi a nőt a szenvedéstől, attól, hogy egy férfi otthagyja az első éjszaka után. Érdekes feltevés. Nagyon tetszettek azok a részek is, ahol Ester Hugo minden elhárító gesztusát próbálja megmagyarázni, megszépíteni. Ki nem volt ugyanilyen helyzetben a végsőkig reménykedő szerelmesként egy reménytelen kapcsolatban?

Agatha Cristie: Halál a Níluson (Döden på Nilen)

 A fiam vette ki az iskolai könyvtárból. Nagyon tetszett neki, és miután elolvasta, megnéztük a filmet is, valamint és is elolvastam.

Zseniális könyv, még akkor is érdekes, ha az ember (a film miatt) tudja, hogy ki a gyilkos. Szinte minden szereplő gyanús. A filmhez képest árnyaltabb és népesebb a hajón utazó díszes társaság.

Eleinte zavart a sok párbeszéd, de hozzá lehet szokni. Bámulatos az a pszichológiai érzék is, ahogy a kapcsolatokból és érzelmekből kibomlik egy-egy lehetságes indíték.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Ann-Helen Leastadius: Lopás (Stöld)

 Kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, amivel már amúgy is régen szemezgettem.

A számi írónő regénytrilógiájának első része tíz-tizenöt évet ölel fel, egy rénszarvastarással foglalkozó közösség életét írja le. Mindennapjaik tele vannak az állatokért való szeretettel és aggódással. Életmódjuk sokszor szálka a többi falubeli szemében. Az ország, a közvélemény (és a helyi rendőrség) értetlenül áll problémáik előtt, eltussolja az őket ért sérelmeket (vadorzás, megfélemlítés).

Nagyon hasznos volt ez a könyv, hogy tudatosodjon bennem a Svédország északi részén (ahol még sohasem jártam) elő számi népcsoport árnyaltabb bemutatása. Néha feltűnik színes népviseletben egy-egy képvislőjük a médiában, de ezt a "belülről" írt regényt nem pótolja semmilyen tényfeltáró vagy politikai műsor.

Maria Wennstam: Olga könyve (Olgas bok)

 

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.

Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...

A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!

Maria Lang: Svart sommar (Fekete nyár)

A második könyv, amit az írónőtől olvastam. 

Egy ambíciózus idegenforgalmi szakember fel szeretné virágoztatni a turizmust szülővárosában, a 80-as években. A dolog túl jól sül el, rengeteg idegen látogat el az álmos kivárosba, köztük egy Karin Rodhe nevű fiatal(os), csinos, dán özvegy. Sajnos hamarosan meggyilkolják. Az ügyet ismét csak Christer Wijk deríti fel Almi Graan segítségével.

A tegnap elutaztunk abba a közeli kisvárosba, ahol javarészt élt és a könyvei játszódnak.

Maria Lang: Fyra fönster mot gården (Udvarra néző ablakok)

 

A könyvklubban olvastuk a számomra eddig ismeretlen svéd írónőt.

A cím egy Hitchcoch-filmre is utal (Hátsó ablak).

A krimi egy Skoga nevű kisvárosban játszódik, karácsony környékén. Egy mind a négy oldalról házakkal körülvett belső udvarra látnak a könyv szereplői, szinte mindent tudnak egymásról. Az nzugamlas idillt egy fiatal nő megjelenése zavarja meg: kihívóan csinos, és éjszaka férfilátogatókat fogad. Sajnos hamarosan gyilkosség áldozatává válik. A szintén a házban lakó Almi Graan (a szerző alteregója, a fiktív nevet is saját nevének betűiből alkotta) csak mellékszereplő, az esetet Christer Wijk rendőrkapitányo oldja meg.

Nem szeretem a krimiket, de ez nagyon könnyed hangnemben íródott, bájos a kisvárosi környezet, és a kissé régies szleng is.

Ruth Kvarnström-Jones: Väninnorna på Nordiska Kompaniet

 A már említett sorozat második darabja, ezt is a kolléganőmtől kaptam kölcsön.

Az előző részben megismert szereplők életét követi nyomon a regény, természetesen kiegészülve néhány új emberrel. A helyszín a szálloda helyett egy híres, ma is létező stockholmi (luxus)áruház, a Nordiska Kompaniet.Az első világháború és a húszas évek világát jeleníti meg Stockholmban, kis külföldi kitekintéssel, mivel az egyik szereplőt New Yorkba helyezik át.

Ez is a feelgood könyvek közé tartozik, kedves, érdekes, de nem hagyott bennem maradandó élményt.

Ruth Kvarnström-Jones: De fenomenala fruntimmer på Grand Hotel

 Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

Az 1900-as évek elején játszódik Stockholmban. Női emancipáció, az első világháború előszele, a fejlődő nagyváros pezsgése. Mindez javarészt női szemmel. Ők az előkelő szálloda szobalányai, takarítói, vendégei, akik egy energikus szállodaigazgató, Wilhelmina irányításával felvirágoztatják a hotelt.

A tavalyi év legtöbbet kikölcsönzött regénye Svédországban. Fellgood, vonatra remek kikapcsolódás. De nekem túl szájbarágósan feminista.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Göran Tunström: Juloratoriet (Karácsonyi oratórium)

A könyvklubban olvastuk, klasszikus svéd regény, magyar fordítása is van.

Három generációt kísérhetünk figyelemmel a könyv lapjain. Áront, a korán özvegyen maradt parasztot, fiát, Sidnert, és unokáját, Victort. A zene (különosen a címben szereplő) fontos szerepet játszik életükben, és egy családi traumához (halálesethez) köthető. Akárcsak Bach oratóriumában, is is rengeteg mellékszólam, szereplő van, de a koatikus részletekből mégis összeáll egy kerek egész.

Kedvenc részeim egyike Sidner és Splendid gyerekkori, kiskamaszkori párbeszédei az életről a lányokról. A másik kedvencem a meglepő befejezés, a tóparti idill, amelyben a könyv két sokat szenvedett alakja él, méltó lezárása a (fanfárhangosa) műalkotásnak.

Nagyon magával ragadó a könyv humora, valamint a ferde tükör, amit a túl ambíciózus, a gyerekükhöz majomszeretettel csimpaszkodó szülők elé tart Fanny Udde személyében.

A művet szíhházban is megnéztük, Stockholmban. Sajnos nem ütötte meg azt a magas mércét, amit a könyv szövege állított fel. De nagy élmény volt a szép épület, és a főváros őszi nyüzsgése.

Sara Stridsberg: Kärlekens Antarktis (A szeretet Antarktisza)

 

A könyvklub legutóbbi találkozóján erről beszélgettünk. 

Könyvtári könyv.

A főhős, Kristina többször is elmeséli, hogyan halt meg. Brutálisan meggyilkolták és feldarabolták a testét. Fejét egy erdei mocsaras tóba dobták. A borítón látható kép ebből a perspektívából készülhetett. A szörnyú bűntényt gyögyörűen, több oldalról megközelítve írja le. A halál pillanata kitágítja az időt: egyszerre van jelen benna a múlt, a jelen és a jövő: szülei, szerelme és gyermekei, a drogokkal és a világgal való küzdelme, traumákkal teli élete. Az, hogy a z igazi szerelemtől, szeretettől mindig menekül.

Nagyon nehéz, de nagyon szép regény. Önszántamból biztos nem esett volna rá a választásom. Örülök, hogy mások "a kezembe adták".  

Daniel Kehlmann: Tyll

A szerzőtől olvasott előző könyv nagyon tetszett, ezen felbuzdulva kivettem egy másik regényét a könyvtárból. Nem csalódtam!

A történelem és a politika nem tartozik kedvenceim közé, ennek ellenére nagyon tetszett ez a könyv. A harmincéves háború korában játszódik, rengeteg benne a nélkülözés, a kegyetlenség, a kis és nagy volumenű tragédia. De emellett és ezt kiegészítve ismét állandóan jelen van a laza humor és a játékosság. A történelem híres, nagy szereplői emberközelből, sokszor nevetségessé téve. A címszereplő, Tyll Ulenspiegel a német irodalmi hagyomány rejtélyes alakja, nem tudni, létezett-e vagy sem. Udvari bolond, városról városra, faluról falura járó mulattató. A regény első lapjain maninulatív, gonosz erő. Vagy csak egy gyermekkori traumákat elszenvedett szegény flótás?

Azt hiszem, sehol nem olvastam még ennél szebb leírást a meghalásról. Több változatban.

Han Kang: Jag tar inte farväl (Nem búcsúzom)

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, és a könyvklubban olvastuk a tavasszal.

A főhős, Gyeongha lelkileg próbálja összeszedni magát egy könyv megírása után, amely traumát okozott neki. Közben közeli, de rég nem látott barátnője, Inseon kórházba kerül és szívességet kér tőle: utazzon el elhagyatott, vidéki házába és etesse meg kedves papagáját. Gyeongha elindul, hogy teljesítse a kérést, de hatalmas hóviharba keveredik. Életét kockáztatva és minden erejét összeszedve mégis eljut barátnője házáig, ahol különös álmok, látomások veszik kezdetüket.

Magával ragadó, lírai hangvételű könyv. A végén túl sok a hajdani tömegmészárlás történelmi hitelességét igazoló utalás. Nekem a Növényevő sokkal jobban tetszett.

Magyarul még nem jelent meg.

Åsa Nilsonne: Fru Gregorius

Ez a könyvtári kötet Helga történetét teljesen más alapfelállásból írja le.

Néha lenyűgöző. néha hihető. néha nem. Mindenesetre nagyon izgalmas, érdekes és merész újragondolása a fiatal lelkészfeleség történetének.

Hjalmar Söderberg: Doktor Glas

A svéd irodalom egyik klasszikus műve, a 20. század elején jelent meg, a címszereplő orvos naplófeljegyzéseit tartalmazza.

Mind Gregerius, a lelkész, mind felesége, Helga az említett orvos páciensei. Két nézőpomtból értesül egészségügyi és a párkapcsolati problémáikkal. Közben ő maga beleszeret Helgába, és sorsdöntő elhatározást tesz...

Elvarázsolt a régies nyelv, a ritka szaval és elavult igeragozési formák. Rendkívül szép és választékos a nyelvezete.

Külön érdekesség, hogy én időrendben ezt, vagyis a több mint száz éve megjelent művez olvastam legutoljára a négy közül. Remek történet sok szemszögből megközelítve, sokáig el fog kísérni.

Páran talán szentségtörésnek tartják a klasszikusok újragondolását, olyan ez, mintha valami megírná az Arany embert Noémi vagy Tímea szemszögéből. Szerintem rettentően izgalmas más nézőpontokból körüljárni egy történetet. Persze ez továbbvisz az igazság és az emlékek relativitása felé...

Bengt Ohlsson: Gregorius

Könyvtári kölcsönzés. Írója ugyanaz, mint a Helga című könyvé, de úgy húsz évvel hamarabb íródott.

Főszereplője Helga férje, Gregorius tiszteletes. Visszataszító külseje érzékeny, finom ds sajnos boldogtalan lelket takar. Felesége, Helga sokkal fiatalabb, gyönyörű teremtés, házasságuk mégis terméketlen. Gregorius hipochonder, és minden kezelésnek hajlandó alávetni magát, hogy egészséges legyen és végre megérkezzen a gyermekáldás. Az orvos pihenést,feleségétől távol töltendő vidéki fürdőt ajánl neki. Ottartózkodása alatt megismerkedik egy hölggyel, akivel bensőséges viszonyt alakít ki, és akivel talán mindenféle elvárás nélkül boldog lehetne.

A mű legszebb részei számomra azok, ahol Gregorius belső vívódásairól, hitéről olvashatunk.

Bengt Ohlsson: Helga

Nagyon készültem a január elején megtartott könyvklubbos olvasótalálkozóra. Megvettem ezt a könyvet, sikerült is elolvasnom... éééés megbetegedtem, így nem tudtam elmenni a beszélgetésre. Mindenesetre megismerkedtem egy újabb remek regénnyel, amit ráadásul egy olyan kortárs író alkotott, akit eddig csak újságíróként ismertem.

A hatvanas éveiben járó Helga nyugodt hétköznapjaiba izgalmat és félelmet hoz egy üzenet, ami arra utal, hogy a tisztes matrónát gyilkosságra való felbújtással lehet gyanúsítani.

A regény során egyre képtelenebb helyzetek állnak elő, egyre sötétebb, reménytelenebb Helga helyzete. A mű számomra egyik legkedvesebb vonulata Helga és idős szolgálója, Hermine szoros barátsága, mely ez utóbbi betegsége miatt méginkább elmélyül.

Katarina Wennstam: A halott nők nem felejtenek (Döda kvinnor förlåter inte)

Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön.

A XIX. század végén játszódik könyv, Stockholmban. A középpontban egy haláleset áll, Emma Josefina, egy 17 éves szolgálólány illegális abortusz következtében életét vesztette. A bérházban, amelynek udvarán megtalálták Emma holttestét, több különbözá társadalmi réteghez tartózó nők laknak. Négy nő veszi kezébe a nyomozást, mivel a rendőrségnek nem tartja fontosnak az ügyet. Olga gazdag özvegy, Edit Olga szolgálólánya, Frederika társalkodóhölgy gazdag rokonainál, Hildur pedig szegény varrólány. 

A legérdekesebb részek azok, amikor az író - korabeli dokumentumokra alapozva - leírja a mindennapi élet apró mozzanatait (a gazdag Olga lakására két munkás fakádat szállít azon a napon, amikor ő fürödni szándékozik), és a nőkkel kapcsolatos téveszméket (a tudományos képzés káros hatással van a nők termékenységére, mivel a vér a méh irányából el, az agy felé áramlik). 

Egy idő után szájbarágós lesz a könyv, igen, tudjuk, hogy a nők helyzete sokkal rosszabb volt régen... Mindent egybevetve érdemes volt elolvasni.

Solvej Balle: Kerületszámítás 3. rész (Om uträrkning av omfång 3)

Az első és a második rész után alig vártam a harmadikat.

Ebben a részben a főhősnő és jó barátja, Henry D. mellett még két további szereplő, Olga és Ralf is csatlakozik az ismétlődő november 18-át tudatosan megélők csapatához. Igyekeznek altruista módon cselekedni, mivel tudják, hogy mi fog történni ezen a napon, próbálják megakadályozni a bekövetkezendő baleseteket.

Őszintén szólva kissé ráuntam erre a sorozatra, most egyelőre nem veszem ki a további részeket.

A könyv végén öt további ember jelenik meg a házuknál, így kisebb lakóközösség alakul.

Artur Conan Doyle: Sherlock Holmes és a félelem völgye

Ezt a könyvtári könyvet hétvégén, reggeli közben olvastam a tizenháromévesnek több hónapon keresztül. 

Legyűgöző, fordulatos és nyelvileg is lebilincselő ez a krimi.

Miután a híres nyomozó hamar fényt derít a könyv elején elkövetett gyilkosság részleteire, időutazásban lesz részünk: egy amerikai szénbányász iparvidékre kalauzol bennünket a könyv, ahol a becsületes lakosságot egy szabadkőműves banda tartja rettegésben.