Agatha Cristie: Halál a Níluson (Döden på Nilen)

 A fiam vette ki az iskolai könyvtárból. Nagyon tetszett neki, és miután elolvasta, megnéztük a filmet is, valamint és is elolvastam.

Zseniális könyv, még akkor is érdekes, ha az ember (a film miatt) tudja, hogy ki a gyilkos. Szinte minden szereplő gyanús. A filmhez képest árnyaltabb és népesebb a hajón utazó díszes társaság.

Eleinte zavart a sok párbeszéd, de hozzá lehet szokni. Bámulatos az a pszichológiai érzék is, ahogy a kapcsolatokból és érzelmekből kibomlik egy-egy lehetságes indíték.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Ann-Helen Leastadius: Lopás (Stöld)

 Kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, amivel már amúgy is régen szemezgettem.

A számi írónő regénytrilógiájának első része tíz-tizenöt évet ölel fel, egy rénszarvastarással foglalkozó közösség életét írja le. Mindennapjaik tele vannak az állatokért való szeretettel és aggódással. Életmódjuk sokszor szálka a többi falubeli szemében. Az ország, a közvélemény (és a helyi rendőrség) értetlenül áll problémáik előtt, eltussolja az őket ért sérelmeket (vadorzás, megfélemlítés).

Nagyon hasznos volt ez a könyv, hogy tudatosodjon bennem a Svédország északi részén (ahol még sohasem jártam) elő számi népcsoport árnyaltabb bemutatása. Néha feltűnik színes népviseletben egy-egy képvislőjük a médiában, de ezt a "belülről" írt regényt nem pótolja semmilyen tényfeltáró vagy politikai műsor.

Maria Wennstam: Olga könyve (Olgas bok)

 

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.

Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...

A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!

Maria Lang: Svart sommar (Fekete nyár)

A második könyv, amit az írónőtől olvastam. 

Egy ambíciózus idegenforgalmi szakember fel szeretné virágoztatni a turizmust szülővárosában, a 80-as években. A dolog túl jól sül el, rengeteg idegen látogat el az álmos kivárosba, köztük egy Karin Rodhe nevű fiatal(os), csinos, dán özvegy. Sajnos hamarosan meggyilkolják. Az ügyet ismét csak Christer Wijk deríti fel Almi Graan segítségével.

A tegnap elutaztunk abba a közeli kisvárosba, ahol javarészt élt és a könyvei játszódnak.

Maria Lang: Fyra fönster mot gården (Udvarra néző ablakok)

 

A könyvklubban olvastuk a számomra eddig ismeretlen svéd írónőt.

A cím egy Hitchcoch-filmre is utal (Hátsó ablak).

A krimi egy Skoga nevű kisvárosban játszódik, karácsony környékén. Egy mind a négy oldalról házakkal körülvett belső udvarra látnak a könyv szereplői, szinte mindent tudnak egymásról. Az nzugamlas idillt egy fiatal nő megjelenése zavarja meg: kihívóan csinos, és éjszaka férfilátogatókat fogad. Sajnos hamarosan gyilkosség áldozatává válik. A szintén a házban lakó Almi Graan (a szerző alteregója, a fiktív nevet is saját nevének betűiből alkotta) csak mellékszereplő, az esetet Christer Wijk rendőrkapitányo oldja meg.

Nem szeretem a krimiket, de ez nagyon könnyed hangnemben íródott, bájos a kisvárosi környezet, és a kissé régies szleng is.

Nádas Péter: Rémtörténetek

 Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.

Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.

Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.

Jacqueline Harpman: Jag som aldrig känt en man (Én, aki férfit nem ismertem)

 Ezt az fantasztikus regényt a könyvklubban olvassuk, könyvtárból vettem ki.

Disztópikus regény, nem lehet pontosan tudni, hogy mikor és hol (melyik bolygón) játszódik. Az elbeszélői én harminckilenc másik nővel van bezárva egy földalatti börtönbe. Fogalmuk sincs, honnan jöttek, miért és mióta vannak ott. A börtön előtti életről csak halvány emlékeik vannak. Az elbeszélő gyermekként került börtönbe, csak azt a valóságot ismeri. Egy tragikus véletlen során kiszabadulnak, és megpróbálnak magyarázatot keresni arra a sok kérdére, amelyek a rabság alatt gyűltek fel bennük...

Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, nagyon elgondolkodtató, izgalmas, minden szomorúsága ellenére felemelő.