Jacqueline Harpman: Jag som aldrig känt en man (Én, aki férfit nem ismertem)

 Ezt az fantasztikus regényt a könyvklubban olvassuk, könyvtárból vettem ki.

Disztópikus regény, nem lehet pontosan tudni, hogy mikor és hol (melyik bolygón) játszódik. Az elbeszélői én harminckilenc másik nővel van bezárva egy földalatti börtönbe. Fogalmuk sincs, honnan jöttek, miért és mióta vannak ott. A börtön előtti életről csak halvány emlékeik vannak. Az elbeszélő gyermekként került börtönbe, csak azt a valóságot ismeri. Egy tragikus véletlen során kiszabadulnak, és megpróbálnak magyarázatot keresni arra a sok kérdére, amelyek a rabság alatt gyűltek fel bennük...

Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, nagyon elgondolkodtató, izgalmas, minden szomorúsága ellenére felemelő.

Stefan Zweig: Schachnovelle

 Stefan Zweig nemrég olvasott esszékötete után rájöttem, hogy szinte alig ismerek tőle valami. Nosza ki is vettem két könyvet a könytárból. Most csak az elsőről fogok írni, mert a másodikat (Sternstunden der Menschheit) nem olvastam ki, túl sok volt benne a történetírás, ami engem nem érdekel annyira.

Ez a kisregény (hosszú novella?) viszont egy irodalmi gyöngyszem. Mesterien felépített jelenetekben tárja elénk a sakkmesterek és a sakk világát, mindezt beágyazva a múlt század húszas-harmincas éveinek politikai közegébe. A kerettörténet egy Európából Amerikába tartó hajóút pár napját írja le, de a szereplők visszaemlékezései kitágítják az időt és a teret. Fordulatos, izgalmas, lenyűgöző nemcsak a sztori, hanem a nyelvezet is. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Pár lap olvasása után rájöttem, hogy pár éve láttam ezt színpadon is, egyszemélyes előadásban, Stockholmban.

Ruth Kvarnström-Jones: Väninnorna på Nordiska Kompaniet

 A már említett sorozat második darabja, ezt is a kolléganőmtől kaptam kölcsön.

Az előző részben megismert szereplők életét követi nyomon a regény, természetesen kiegészülve néhány új emberrel. A helyszín a szálloda helyett egy híres, ma is létező stockholmi (luxus)áruház, a Nordiska Kompaniet.Az első világháború és a húszas évek világát jeleníti meg Stockholmban, kis külföldi kitekintéssel, mivel az egyik szereplőt New Yorkba helyezik át.

Ez is a feelgood könyvek közé tartozik, kedves, érdekes, de nem hagyott bennem maradandó élményt.

Stefan Zweig: Världen av igår (A tegnap világa)

 A könyvklubban olvastuk ezt a fantasztikus könyvet.

Az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy nem németül olvastam.

A világhírű (zsidó származású) oszták szerző könyve alapmű, mely bemutatja, hogyan alakult át a "boldog békeidők", múlt század eleji Európája az első és a második világháború hatásásra. Széles, nem a hagyományos  értelemben vett bibliográfia. Magánélete csak nyomokban jelenik meg a könyv lapjain (feleségeiről is csak futólag tesz említést), a személyes élmények mindig fontos, általános történesekhez kapcsolódnak. Korának rengeteg híres művésze és politikus felbukkan a könyv lapjain: Rilke, Hoffmansthal, Freud, akikkel Zweig közeli barátságban volt.

A mű tiszteletadás a történelem azon rövid korszaka előtt, amikor a humanista-liberális értékek érvényesültek, lehetővé tették az irodalom és más művészeti ágak virágzását, a szabad (útlevél nélküli) utazást, a szabad alkotást. Mindezeknek véget vetett előbb az első, majd a második világháború és a 30-és években megerősödő nacionalizmus. Sok párhuzamot vonhatunk az akkori és a mai társadalmi-politikai folyamatok között.

A könyv megírását követően öngyilkosságot követett el a szerző és felesége. Nekem ennek ellenére pozitív a mű kicsengése. Olvassátok el az utolsó mondatát!

Ruth Kvarnström-Jones: De fenomenala fruntimmer på Grand Hotel

 Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

Az 1900-as évek elején játszódik Stockholmban. Női emancipáció, az első világháború előszele, a fejlődő nagyváros pezsgése. Mindez javarészt női szemmel. Ők az előkelő szálloda szobalányai, takarítói, vendégei, akik egy energikus szállodaigazgató, Wilhelmina irányításával felvirágoztatják a hotelt.

A tavalyi év legtöbbet kikölcsönzött regénye Svédországban. Fellgood, vonatra remek kikapcsolódás. De nekem túl szájbarágósan feminista.

Nora Ikstena: Modersmjölken

 

Munkahelyi cserebere során került hozzám a könyv. Magyarul is megjelent Anyatej címmel.

A (sajnos nemrég, csupám 56 évesen elhugyt) litván írónő három generációt bemutató regényének közpoti témája az anyaság. Egy nagymama, egy anya és lánya élete elevenedik meg előttünk a második világháborútól a Szovjetúnió felbomlásáig, amikor is Litvánia önálló állam lett. A szüléssel, az anyasággal járó új élethelyzetet, mely "normális" helyzetben is traumát okozhat megnehezítették a történelmi események: menekülés, ideológiai alapú hátrányos megkülönböztetés.

A legjobban az tetszett, hogy minden résznél ki kellett találni, a három főszereplő közül melyik "beszél" éppen. Sok helyzetet felismertem a szocializmussal kapcsolatos gyerekkori emlékeim miatt.

Összességében mégis egy felejthető regény, nem hagyott mély nyomot bennem.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.