A holnapi könyvklubra olvastam el ezt a kisregényt. Magyarul is megjelent.
Klasszikus svéd regény, ami megjelenésekor (1839) komoly vihart kavart a szerző személye körül.
Körülbelül két hét történéseit írja le, egy Stockholmból Lidköpingbe vezető út során. Az első dolog, ami megragadott, az az útviszonyok, a tájak és az útba eső városok leírása volt. A mi kisvárosunkat is érintette ez a fiktív elbeszélés, próbáltam elképzelni, melyik utcát, épületet is próbálja leírni a könyv. Már maga a tény, hogy a mai viszonylatban 6-7 órát igénybe vevő utazás az 1800-as években több hétig tartott, elgondolkodtató! Mennyivel kevesebb inger érte akkor az embereket! A másik dolog, ami mellett nem lehet elmenni, az a mű mai szemmel is modern szellemisége a nők társadalmi szerepét és a házasságot illetően. Sara (egy üvegesmester lánya) és Albert (ifjú őrnagy) megismerkedik az út során és szerelem bontakozik ki közöttük. A lány nem titkolja, hogy vonzósik a fiatalemberhez, aki pár nap után szeretné megkérni a kezét. Sara viszont szigorúan meghúzza határait, és higgadtan megindokolja, miért nem szeretne megházasodni.
A regény régies nyelvezetű, néha utána kellett néznem pár kifejezésnek. Ezzel együtt jó élmény volt olvasni. Valamint hasznos látni azt a társadalmi fejlődést, amelynek eredményeképpen teljesen más lehetőségai vannak ma a nőknek, mint akkoriban. Annak ellenére mondom ezt, hogy nem vagyok egy klasszikus feminista.
