Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.
A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.
Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...
A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése