Lena Andersson: Jogtalan elbitorlás (Egenmäktig förfarande)

 A csak nyáron nyitvatartó könyves kávézóban találtam egy a könyvet, régi könyvekért cserébe hoztam haza. Már jó ideje szemezgettem vele, és örülök, hogy rábukkantam.

A főszereplő, Ester Nilsson fiatal újságíró. Munkája kapcsán megismerkedik a jó pár évvel idősebb Hugóval, aki befutott képzőművész. A lányt teljesen hatalmába keríti a férfi iránt érzett csodálata, otthagyja barátját. Igyekszik minél többet találkozni Hugóval, rengeteget beszélgetnek, a lány érzései szerint igazi lelki kapocs alakul ki kettőjük között. Majd egy év elteltével történik meg a testi kontaktus, ami után a férfi hirtelen "eltűnik a ködben", nem veszi fel a telefont, mindenféle kibúvót keres, ha a lány találkozni szeretne vele. 

A regényben sok politikai, társadalomkritikai eszmefuttatás van, ami néha érdekes és szervesen kapcsolódik a történethez, néha nem. Az egyik kedvenc részem az, amikor a patriarchális kultúrát (ahol a házasság kötelékén belül korlátozzák a szexuális életet) azzal indokolja, hogy ez megvédi a nőt a szenvedéstől, attól, hogy egy férfi otthagyja az első éjszaka után. Érdekes feltevés. Nagyon tetszettek azok a részek is, ahol Ester Hugo minden elhárító gesztusát próbálja megmagyarázni, megszépíteni. Ki nem volt ugyanilyen helyzetben a végsőkig reménykedő szerelmesként egy reménytelen kapcsolatban?

Agatha Cristie: Halál a Níluson (Döden på Nilen)

 A fiam vette ki az iskolai könyvtárból. Nagyon tetszett neki, és miután elolvasta, megnéztük a filmet is, valamint és is elolvastam.

Zseniális könyv, még akkor is érdekes, ha az ember (a film miatt) tudja, hogy ki a gyilkos. Szinte minden szereplő gyanús. A filmhez képest árnyaltabb és népesebb a hajón utazó díszes társaság.

Eleinte zavart a sok párbeszéd, de hozzá lehet szokni. Bámulatos az a pszichológiai érzék is, ahogy a kapcsolatokból és érzelmekből kibomlik egy-egy lehetságes indíték.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Ann-Helen Leastadius: Lopás (Stöld)

 Kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, amivel már amúgy is régen szemezgettem.

A számi írónő regénytrilógiájának első része tíz-tizenöt évet ölel fel, egy rénszarvastarással foglalkozó közösség életét írja le. Mindennapjaik tele vannak az állatokért való szeretettel és aggódással. Életmódjuk sokszor szálka a többi falubeli szemében. Az ország, a közvélemény (és a helyi rendőrség) értetlenül áll problémáik előtt, eltussolja az őket ért sérelmeket (vadorzás, megfélemlítés).

Nagyon hasznos volt ez a könyv, hogy tudatosodjon bennem a Svédország északi részén (ahol még sohasem jártam) elő számi népcsoport árnyaltabb bemutatása. Néha feltűnik színes népviseletben egy-egy képvislőjük a médiában, de ezt a "belülről" írt regényt nem pótolja semmilyen tényfeltáró vagy politikai műsor.

Maria Wennstam: Olga könyve (Olgas bok)

 

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.

Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...

A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!