Lena Andersson: Jogtalan elbitorlás (Egenmäktig förfarande)

 A csak nyáron nyitvatartó könyves kávézóban találtam egy a könyvet, régi könyvekért cserébe hoztam haza. Már jó ideje szemezgettem vele, és örülök, hogy rábukkantam.

A főszereplő, Ester Nilsson fiatal újságíró. Munkája kapcsán megismerkedik a jó pár évvel idősebb Hugóval, aki befutott képzőművész. A lányt teljesen hatalmába keríti a férfi iránt érzett csodálata, otthagyja barátját. Igyekszik minél többet találkozni Hugóval, rengeteget beszélgetnek, a lány érzései szerint igazi lelki kapocs alakul ki kettőjük között. Majd egy év elteltével történik meg a testi kontaktus, ami után a férfi hirtelen "eltűnik a ködben", nem veszi fel a telefont, mindenféle kibúvót keres, ha a lány találkozni szeretne vele. 

A regényben sok politikai, társadalomkritikai eszmefuttatás van, ami néha érdekes és szervesen kapcsolódik a történethez, néha nem. Az egyik kedvenc részem az, amikor a patriarchális kultúrát (ahol a házasság kötelékén belül korlátozzák a szexuális életet) azzal indokolja, hogy ez megvédi a nőt a szenvedéstől, attól, hogy egy férfi otthagyja az első éjszaka után. Érdekes feltevés. Nagyon tetszettek azok a részek is, ahol Ester Hugo minden elhárító gesztusát próbálja megmagyarázni, megszépíteni. Ki nem volt ugyanilyen helyzetben a végsőkig reménykedő szerelmesként egy reménytelen kapcsolatban?

Agatha Cristie: Halál a Níluson (Döden på Nilen)

 A fiam vette ki az iskolai könyvtárból. Nagyon tetszett neki, és miután elolvasta, megnéztük a filmet is, valamint és is elolvastam.

Zseniális könyv, még akkor is érdekes, ha az ember (a film miatt) tudja, hogy ki a gyilkos. Szinte minden szereplő gyanús. A filmhez képest árnyaltabb és népesebb a hajón utazó díszes társaság.

Eleinte zavart a sok párbeszéd, de hozzá lehet szokni. Bámulatos az a pszichológiai érzék is, ahogy a kapcsolatokból és érzelmekből kibomlik egy-egy lehetságes indíték.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Ann-Helen Leastadius: Lopás (Stöld)

 Kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, amivel már amúgy is régen szemezgettem.

A számi írónő regénytrilógiájának első része tíz-tizenöt évet ölel fel, egy rénszarvastarással foglalkozó közösség életét írja le. Mindennapjaik tele vannak az állatokért való szeretettel és aggódással. Életmódjuk sokszor szálka a többi falubeli szemében. Az ország, a közvélemény (és a helyi rendőrség) értetlenül áll problémáik előtt, eltussolja az őket ért sérelmeket (vadorzás, megfélemlítés).

Nagyon hasznos volt ez a könyv, hogy tudatosodjon bennem a Svédország északi részén (ahol még sohasem jártam) elő számi népcsoport árnyaltabb bemutatása. Néha feltűnik színes népviseletben egy-egy képvislőjük a médiában, de ezt a "belülről" írt regényt nem pótolja semmilyen tényfeltáró vagy politikai műsor.

Maria Wennstam: Olga könyve (Olgas bok)

 

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.

Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...

A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!

Maria Lang: Svart sommar (Fekete nyár)

A második könyv, amit az írónőtől olvastam. 

Egy ambíciózus idegenforgalmi szakember fel szeretné virágoztatni a turizmust szülővárosában, a 80-as években. A dolog túl jól sül el, rengeteg idegen látogat el az álmos kivárosba, köztük egy Karin Rodhe nevű fiatal(os), csinos, dán özvegy. Sajnos hamarosan meggyilkolják. Az ügyet ismét csak Christer Wijk deríti fel Almi Graan segítségével.

A tegnap elutaztunk abba a közeli kisvárosba, ahol javarészt élt és a könyvei játszódnak.

Maria Lang: Fyra fönster mot gården (Udvarra néző ablakok)

 

A könyvklubban olvastuk a számomra eddig ismeretlen svéd írónőt.

A cím egy Hitchcoch-filmre is utal (Hátsó ablak).

A krimi egy Skoga nevű kisvárosban játszódik, karácsony környékén. Egy mind a négy oldalról házakkal körülvett belső udvarra látnak a könyv szereplői, szinte mindent tudnak egymásról. Az nzugamlas idillt egy fiatal nő megjelenése zavarja meg: kihívóan csinos, és éjszaka férfilátogatókat fogad. Sajnos hamarosan gyilkosség áldozatává válik. A szintén a házban lakó Almi Graan (a szerző alteregója, a fiktív nevet is saját nevének betűiből alkotta) csak mellékszereplő, az esetet Christer Wijk rendőrkapitányo oldja meg.

Nem szeretem a krimiket, de ez nagyon könnyed hangnemben íródott, bájos a kisvárosi környezet, és a kissé régies szleng is.

Nádas Péter: Rémtörténetek

 Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.

Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.

Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.

Jacqueline Harpman: Jag som aldrig känt en man (Én, aki férfit nem ismertem)

 Ezt az fantasztikus regényt a könyvklubban olvassuk, könyvtárból vettem ki.

Disztópikus regény, nem lehet pontosan tudni, hogy mikor és hol (melyik bolygón) játszódik. Az elbeszélői én harminckilenc másik nővel van bezárva egy földalatti börtönbe. Fogalmuk sincs, honnan jöttek, miért és mióta vannak ott. A börtön előtti életről csak halvány emlékeik vannak. Az elbeszélő gyermekként került börtönbe, csak azt a valóságot ismeri. Egy tragikus véletlen során kiszabadulnak, és megpróbálnak magyarázatot keresni arra a sok kérdére, amelyek a rabság alatt gyűltek fel bennük...

Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, nagyon elgondolkodtató, izgalmas, minden szomorúsága ellenére felemelő.

Stefan Zweig: Schachnovelle

 Stefan Zweig nemrég olvasott esszékötete után rájöttem, hogy szinte alig ismerek tőle valami. Nosza ki is vettem két könyvet a könytárból. Most csak az elsőről fogok írni, mert a másodikat (Sternstunden der Menschheit) nem olvastam ki, túl sok volt benne a történetírás, ami engem nem érdekel annyira.

Ez a kisregény (hosszú novella?) viszont egy irodalmi gyöngyszem. Mesterien felépített jelenetekben tárja elénk a sakkmesterek és a sakk világát, mindezt beágyazva a múlt század húszas-harmincas éveinek politikai közegébe. A kerettörténet egy Európából Amerikába tartó hajóút pár napját írja le, de a szereplők visszaemlékezései kitágítják az időt és a teret. Fordulatos, izgalmas, lenyűgöző nemcsak a sztori, hanem a nyelvezet is. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Pár lap olvasása után rájöttem, hogy pár éve láttam ezt színpadon is, egyszemélyes előadásban, Stockholmban.

Ruth Kvarnström-Jones: Väninnorna på Nordiska Kompaniet

 A már említett sorozat második darabja, ezt is a kolléganőmtől kaptam kölcsön.

Az előző részben megismert szereplők életét követi nyomon a regény, természetesen kiegészülve néhány új emberrel. A helyszín a szálloda helyett egy híres, ma is létező stockholmi (luxus)áruház, a Nordiska Kompaniet.Az első világháború és a húszas évek világát jeleníti meg Stockholmban, kis külföldi kitekintéssel, mivel az egyik szereplőt New Yorkba helyezik át.

Ez is a feelgood könyvek közé tartozik, kedves, érdekes, de nem hagyott bennem maradandó élményt.

Stefan Zweig: Världen av igår (A tegnap világa)

 A könyvklubban olvastuk ezt a fantasztikus könyvet.

Az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy nem németül olvastam.

A világhírű (zsidó származású) oszták szerző könyve alapmű, mely bemutatja, hogyan alakult át a "boldog békeidők", múlt század eleji Európája az első és a második világháború hatásásra. Széles, nem a hagyományos  értelemben vett bibliográfia. Magánélete csak nyomokban jelenik meg a könyv lapjain (feleségeiről is csak futólag tesz említést), a személyes élmények mindig fontos, általános történesekhez kapcsolódnak. Korának rengeteg híres művésze és politikus felbukkan a könyv lapjain: Rilke, Hoffmansthal, Freud, akikkel Zweig közeli barátságban volt.

A mű tiszteletadás a történelem azon rövid korszaka előtt, amikor a humanista-liberális értékek érvényesültek, lehetővé tették az irodalom és más művészeti ágak virágzását, a szabad (útlevél nélküli) utazást, a szabad alkotást. Mindezeknek véget vetett előbb az első, majd a második világháború és a 30-és években megerősödő nacionalizmus. Sok párhuzamot vonhatunk az akkori és a mai társadalmi-politikai folyamatok között.

A könyv megírását követően öngyilkosságot követett el a szerző és felesége. Nekem ennek ellenére pozitív a mű kicsengése. Olvassátok el az utolsó mondatát!

Ruth Kvarnström-Jones: De fenomenala fruntimmer på Grand Hotel

 Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

Az 1900-as évek elején játszódik Stockholmban. Női emancipáció, az első világháború előszele, a fejlődő nagyváros pezsgése. Mindez javarészt női szemmel. Ők az előkelő szálloda szobalányai, takarítói, vendégei, akik egy energikus szállodaigazgató, Wilhelmina irányításával felvirágoztatják a hotelt.

A tavalyi év legtöbbet kikölcsönzött regénye Svédországban. Fellgood, vonatra remek kikapcsolódás. De nekem túl szájbarágósan feminista.

Nora Ikstena: Modersmjölken

 

Munkahelyi cserebere során került hozzám a könyv. Magyarul is megjelent Anyatej címmel.

A (sajnos nemrég, csupám 56 évesen elhugyt) litván írónő három generációt bemutató regényének közpoti témája az anyaság. Egy nagymama, egy anya és lánya élete elevenedik meg előttünk a második világháborútól a Szovjetúnió felbomlásáig, amikor is Litvánia önálló állam lett. A szüléssel, az anyasággal járó új élethelyzetet, mely "normális" helyzetben is traumát okozhat megnehezítették a történelmi események: menekülés, ideológiai alapú hátrányos megkülönböztetés.

A legjobban az tetszett, hogy minden résznél ki kellett találni, a három főszereplő közül melyik "beszél" éppen. Sok helyzetet felismertem a szocializmussal kapcsolatos gyerekkori emlékeim miatt.

Összességében mégis egy felejthető regény, nem hagyott mély nyomot bennem.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Krasznahorkai László: Sátántangó

 A legújabb Nobel-díjas író ezen regényét a könyvklubb keretében olvastuk. Mivel mind Magyarországon mind Svédországban elkapkodták a könyvesboltokban, e-könyv formájában vettem meg - életemben először.

A könyvklubban viccesen megjegyezték, hogy ez a regény olyan, mint egy utazást reklámozó katalógus - negatív értelemben. A megjelenített vidéken esős, didergős ősz honol, végtelen sár, rossz utak, szürkeség. Az emberi sorsokra és kapcsolatokra ugyanez a reménytelenség jellemző: a regény szereplői tehetetlenek, nem tudnak kitörni megfeneklett élethelyzetükből. Az egykori mintagazdaság romjain napról napra tengődnek, italba fojtják bánatukat. Ebből a homogén szürkeségből kitűnhetne, utat mutathatna az orvos és az iskolaigazgató, de helyettük két csaló, Irimiás és Petrina veszi kezébe a telep irányítását. A regény két kiskorú szereplőjének (egyedül nekik van két nevük a könyvben) sem jut jobb jövő. A kiskamasz Horgas Sanyi kicsalja félkegyelmű húgától, amit az jó ideje összekuporgatott, és Irimiás "tanítványa" lesz. Amikor a tízéves Estike rájön erre, és hogy az elültetett pénz nem fog megsokszorozódni, patkánymérget vesz be.

Nagyon megrázó, tragikus, de rendkívül izgalmas olvasmány. Szerkezete pontosan megtervezett, ismétlődésekre épül, erre utalhat a címbeli tangó szó is.