Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka

A nyáron találomra vettem ezt a könyvet.

Fillenbaum néni, a dúsgazdag matuzsálem egy hatalmas, régi bútorokkal telezsúfolt lakásban él egyedül. Ugyanabban a házban, egy icipici egyszoba-konyhás lakásban próbál egyről a kettőre vergődni egy fiatal pár. Csaba és Lili lakásszerzési tervei új irányt vesznek, miután véletlenül szóba elegyedtek Fillenbaum nénivel és meghívták őt vacsorára. - Dániel taxisofőr és kétbalkezes feltaláló, aki nem meri bevallani családjának, hogy becsődölt a szélvédőn használható jégkaparó automatája.. Laci elfuserált zenei tehetség, barátnőjével együtt gyermekkoncerteket ad, hogy legyen miből megélniük. Csetlő-botló, hús-vér emberek, akikkel könnyen együttérez az olvasó. Még akkor is, amikor komoly hibákat, sőt bűnöket követnek el és egyre mélyebbre süllyednek erkölcsileg. A szereplők több szálon kapcsolódnak egymáshoz, az óvodában játszódó drámai befejezés abszurd és hatásos.

Rendkívül szórakoztató, de egyben elgondolkodtató a könyv. Szatírikus, fekete humort használ és néha az ember szájára fagy a mosoly a rémülettől. Nagyon örülök, hogy véletlenül rábukkantam.

Ann-Helen Leastadius: Lopás (Stöld)

 Kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, amivel már amúgy is régen szemezgettem.

A számi írónő regénytrilógiájának első része tíz-tizenöt évet ölel fel, egy rénszarvastarással foglalkozó közösség életét írja le. Mindennapjaik tele vannak az állatokért való szeretettel és aggódással. Életmódjuk sokszor szálka a többi falubeli szemében. Az ország, a közvélemény (és a helyi rendőrség) értetlenül áll problémáik előtt, eltussolja az őket ért sérelmeket (vadorzás, megfélemlítés).

Nagyon hasznos volt ez a könyv, hogy tudatosodjon bennem a Svédország északi részén (ahol még sohasem jártam) elő számi népcsoport árnyaltabb bemutatása. Néha feltűnik színes népviseletben egy-egy képvislőjük a médiában, de ezt a "belülről" írt regényt nem pótolja semmilyen tényfeltáró vagy politikai műsor.

Maria Wennstam: Olga könyve (Olgas bok)

 

Egyik kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

A regény az írónő korábbi, történelmi krimijéhez kapcsolódik, az egyik szereplő, Olga múltjából idéz vissza egy szeletet.

Olga férje hivatalos ügyben Londonba utazik, hősnőnk elkíséri. Olga szeretne szétnézni a világvárosban, de férje szigorúan ráparancsol, hogy egyedül ne mozduljon ki a szállodából, ugyanis London veszélyes hely: egy sorozatgyilkos magányos hölgyekre támad és bestiális módon megöli őket. Hősnőnk végül mégis bejárja London egy részét fogaton és gyalog, ugyanis akad egy délceg kísérője, akiben ráadásul a férje is megbízik. A férj szerencsére nem veszi észre a kettőjük között szövődő ártatlan, gyöngéd románcot...

A könyv erőssége a kor jellemzőinek tényszerű, mégis személyes leírása (a szegény réteg életkörülményei Londonban, a szifilisz lefolyása). Hiányoltam Olga szerepét a nyomozásban. Arra is rájöttem, hogy bizonyos részek túl vannak magyarázva. Férj és feleség a hamvadó kandallótűznél ül, a feleség rájön, hogy ez kihűlő szerelmük metaforája: nemcsak elcsépelt, hanem túlságosan is egyértelmű a kép, főleg, ha az író mindezt még meg is magyarázza. Olvasóként legyen annyi mozgástere az embernek, hogy maga értelmezze ezeket a képeket!

Nádas Péter: Rémtörténetek

 Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.

Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.

Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.

Ruth Kvarnström-Jones: Väninnorna på Nordiska Kompaniet

 A már említett sorozat második darabja, ezt is a kolléganőmtől kaptam kölcsön.

Az előző részben megismert szereplők életét követi nyomon a regény, természetesen kiegészülve néhány új emberrel. A helyszín a szálloda helyett egy híres, ma is létező stockholmi (luxus)áruház, a Nordiska Kompaniet.Az első világháború és a húszas évek világát jeleníti meg Stockholmban, kis külföldi kitekintéssel, mivel az egyik szereplőt New Yorkba helyezik át.

Ez is a feelgood könyvek közé tartozik, kedves, érdekes, de nem hagyott bennem maradandó élményt.

Ruth Kvarnström-Jones: De fenomenala fruntimmer på Grand Hotel

 Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

Az 1900-as évek elején játszódik Stockholmban. Női emancipáció, az első világháború előszele, a fejlődő nagyváros pezsgése. Mindez javarészt női szemmel. Ők az előkelő szálloda szobalányai, takarítói, vendégei, akik egy energikus szállodaigazgató, Wilhelmina irányításával felvirágoztatják a hotelt.

A tavalyi év legtöbbet kikölcsönzött regénye Svédországban. Fellgood, vonatra remek kikapcsolódás. De nekem túl szájbarágósan feminista.

Nora Ikstena: Modersmjölken

 

Munkahelyi cserebere során került hozzám a könyv. Magyarul is megjelent Anyatej címmel.

A (sajnos nemrég, csupám 56 évesen elhugyt) litván írónő három generációt bemutató regényének közpoti témája az anyaság. Egy nagymama, egy anya és lánya élete elevenedik meg előttünk a második világháborútól a Szovjetúnió felbomlásáig, amikor is Litvánia önálló állam lett. A szüléssel, az anyasággal járó új élethelyzetet, mely "normális" helyzetben is traumát okozhat megnehezítették a történelmi események: menekülés, ideológiai alapú hátrányos megkülönböztetés.

A legjobban az tetszett, hogy minden résznél ki kellett találni, a három főszereplő közül melyik "beszél" éppen. Sok helyzetet felismertem a szocializmussal kapcsolatos gyerekkori emlékeim miatt.

Összességében mégis egy felejthető regény, nem hagyott mély nyomot bennem.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Krasznahorkai László: Sátántangó

 A legújabb Nobel-díjas író ezen regényét a könyvklubb keretében olvastuk. Mivel mind Magyarországon mind Svédországban elkapkodták a könyvesboltokban, e-könyv formájában vettem meg - életemben először.

A könyvklubban viccesen megjegyezték, hogy ez a regény olyan, mint egy utazást reklámozó katalógus - negatív értelemben. A megjelenített vidéken esős, didergős ősz honol, végtelen sár, rossz utak, szürkeség. Az emberi sorsokra és kapcsolatokra ugyanez a reménytelenség jellemző: a regény szereplői tehetetlenek, nem tudnak kitörni megfeneklett élethelyzetükből. Az egykori mintagazdaság romjain napról napra tengődnek, italba fojtják bánatukat. Ebből a homogén szürkeségből kitűnhetne, utat mutathatna az orvos és az iskolaigazgató, de helyettük két csaló, Irimiás és Petrina veszi kezébe a telep irányítását. A regény két kiskorú szereplőjének (egyedül nekik van két nevük a könyvben) sem jut jobb jövő. A kiskamasz Horgas Sanyi kicsalja félkegyelmű húgától, amit az jó ideje összekuporgatott, és Irimiás "tanítványa" lesz. Amikor a tízéves Estike rájön erre, és hogy az elültetett pénz nem fog megsokszorozódni, patkánymérget vesz be.

Nagyon megrázó, tragikus, de rendkívül izgalmas olvasmány. Szerkezete pontosan megtervezett, ismétlődésekre épül, erre utalhat a címbeli tangó szó is.

Marlene Haushofer: A fal (Die Wand)

  Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet. 

A könyv női főszereplője - aki egyes szám első személyben meséli el a törtünteket - hétvégi kirándulást tesz a hegyekbe barátaival. Azok este bemennek a közeli faluba, hősünk és a háziak kutyája otthon marad. Másnap reggel még mindig nem jöttek vissza a vendéglátók, így hősnőnk elhatározza, hogy ő is bemegy a faluba. Útközben váratlan akadályba, egy láthatatlan és áthatolhatatlan falba ütközik. A falon túl nem látni semmi életjelet: nem füstölnek a kémények, nem járnak autók Az emberek, állatok megkövülten, mozdulatlanul ülnek vagy fekszenek a házak körül, a legelőn. A fal minden irányban körbeveszi a hegyeket ahol az erdei házikó van a külvilágtól.

Hősünk lassan berendezkedik ebben a Robinson-létben. Szerencsére hozzászegődik egy tehén és egy cica, akik szintén a falon belül rekedtek. A kényelmes városi lét után kemény fizikai munka, nélkülözés és leleményesség kell a túléléséhez. Tüzifát vág, tehenet gondoz, vadat lő, ugart tör, hogy elültesse a házban talált kincseket: krumplit és babot. A kezdeti kétségbeesés után megtalálja a helyét ebben az egyszemélyes univerzumban. Néha idillinek mondható napokat él át annak ellenére hogy egyes-egyedül van az egész világon... 

Bár az írónő a húszas évektől a hetvenes évekig élt, nagyon modern ez a szöveg. Aktuális temákat feszeget: környezetvédelem, önellátás, elszigetelődés.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, magyarul is olvasható.

Sara Stridsberg: Kärlekens Antarktis (A szeretet Antarktisza)

 

A könyvklub legutóbbi találkozóján erről beszélgettünk. 

Könyvtári könyv.

A főhős, Kristina többször is elmeséli, hogyan halt meg. Brutálisan meggyilkolták és feldarabolták a testét. Fejét egy erdei mocsaras tóba dobták. A borítón látható kép ebből a perspektívából készülhetett. A szörnyú bűntényt gyögyörűen, több oldalról megközelítve írja le. A halál pillanata kitágítja az időt: egyszerre van jelen benna a múlt, a jelen és a jövő: szülei, szerelme és gyermekei, a drogokkal és a világgal való küzdelme, traumákkal teli élete. Az, hogy a z igazi szerelemtől, szeretettől mindig menekül.

Nagyon nehéz, de nagyon szép regény. Önszántamból biztos nem esett volna rá a választásom. Örülök, hogy mások "a kezembe adták".  

Lajta Kálmán: Budai tüzek

Egy balatonparti strandon találtam az ingyen elvihető könyvek között.

Még sosem hallottam a szerzőről. A cím alapján kissé szocialista propagandaregényre számítottam (parasztfelkelés, vagy valami ilyesmi). Ez részben bejött, igaz, nem parasztok, hanem budai polgárok, kereskedők lázadnak fel az egyházi adók ellen a XIV. század elején, amikor az utolsó Árpád-házi király halálával trónviszály alakul ki.

Sokkal jobb olvasmány volt, mi amire számtottam. Részben az időbeli ugrások és az ezzel járó kontraszt miatt: Tót Mihály (a regény hőse) a feldúlt városon kívül, egy présházban húzza meg magát, és emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Pettermann bíróra és Lajos papra, akik Buda előljárói voltak. Beteges feleségére, Erzsébetre, és titkos szerelmére, Máriára, valamint édesanyjára, akit úgy fogadott fel szolgálónak, hogy senki se sejtse a közöttök lévő rokoni kapcsolatot.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

A könyvet hajdani "lányszobámban" találtam nyaralás közben. Anno kötelező lehetett az egyetemen, úgy rémlik, el is olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle.

 

A könyv három főszereplő (Tomas, a sebész, Tereza, a felesége és Sabrina, Tomas szeretője) életét írja le, emelyet jelentősen megváltoztatott az 1968-as prágai forradalom. Tele van tűzdelve filozófiai fejtegetésekkel, melyek roppant érdekesek és mindig egy konkrét szituációból indulnak ki. Egyik kedvencem a "félreértések szótára", ahol az író számbavesz pár fogalmat (pl. csönd, zene stb.) és ezeket értelmezi a főszereplők szemszögéből. Gyakran egymásnak teljesen ellentmondó értelmezések születnek egy-egy szóhoz, ami természetesen a másik ember teljes félreértésehez vezet. - A másik kedvenc részem Tereza és Tomas idős, beteg kutyájának, Kareninnek az elaltatása.

Daniel Kehlmann: Tyll

A szerzőtől olvasott előző könyv nagyon tetszett, ezen felbuzdulva kivettem egy másik regényét a könyvtárból. Nem csalódtam!

A történelem és a politika nem tartozik kedvenceim közé, ennek ellenére nagyon tetszett ez a könyv. A harmincéves háború korában játszódik, rengeteg benne a nélkülözés, a kegyetlenség, a kis és nagy volumenű tragédia. De emellett és ezt kiegészítve ismét állandóan jelen van a laza humor és a játékosság. A történelem híres, nagy szereplői emberközelből, sokszor nevetségessé téve. A címszereplő, Tyll Ulenspiegel a német irodalmi hagyomány rejtélyes alakja, nem tudni, létezett-e vagy sem. Udvari bolond, városról városra, faluról falura járó mulattató. A regény első lapjain maninulatív, gonosz erő. Vagy csak egy gyermekkori traumákat elszenvedett szegény flótás?

Azt hiszem, sehol nem olvastam még ennél szebb leírást a meghalásról. Több változatban.

Dean W Ballenger: A félelem tengerében (Skräckens hav)

Nyár elején beteg voltam pár napot, unatkoztam itthon, nem volt mit olvasnom.A fiamtól kértem egy könyvet, ő ezt ajánlotta.

Igaz történet a második világháború utolsó napjaiból. Egy japán tengeralattjáró elsüllyeszt egy amerikai hadihajót. A legénység nagy része bennég vagy hamarosan a tengerbe veszik, mások mentőmellények vagy csónakok segítségével életben maradnak. Sokan közülük csak ideig-óráig, mivel a cápák hamarosan felfedezik és felfalják őket. A parti őrség sokáig mit sem tud a tragédiáról, ezért hőseink több napon át tengetik életüket a "félelem tengerében", küzdve szomjúsággal, éhséggel, a tűző nappal - és egymással.

Jó néha kilépni a komfortzónámból, és ilyen könyvet olvasni. Izgalmas, fordulatos és a hihetetlenség határát súrolja - mégis igaz.

Daniel Kehlmann: A világ férmérése (Die Vermessung der Welt)

Kortárs, de szinte már klasszikus. Átütő sikert ért el Németországban és a nagyvilágban egyaránt. Teljes joggal! 

Két német természettudós, Carl Freidrich Gauss és Alexander von Humboldt életébe nyerhetünk bepillantást a könyv lapjain. Bár teljesen eltérő a személyiségük és az életstílusuk, elismerik egymás tudományos munkáját és támogatják egymást. 

Az író remek humorral, fordulatosan ábrázolja életüket. Ez Humboldt esetében talán nem volt olyan nehéz, hiszen ő bejárta a világot és sokszor életveszélyes kalandok árán végezte felmérő, leíró tevékenységét. Gauss ellenben nem szívesen mozdult ki szűkebb környezetéből. A könyv lapjain felbukkannak más német hírességek is - de csak mellékszereplőként és sokszor nevetségessé téve.

Remek könyv, többszöri olvasást is megérdemel! 

Hjalmar Söderberg: Doktor Glas

A svéd irodalom egyik klasszikus műve, a 20. század elején jelent meg, a címszereplő orvos naplófeljegyzéseit tartalmazza.

Mind Gregerius, a lelkész, mind felesége, Helga az említett orvos páciensei. Két nézőpomtból értesül egészségügyi és a párkapcsolati problémáikkal. Közben ő maga beleszeret Helgába, és sorsdöntő elhatározást tesz...

Elvarázsolt a régies nyelv, a ritka szaval és elavult igeragozési formák. Rendkívül szép és választékos a nyelvezete.

Külön érdekesség, hogy én időrendben ezt, vagyis a több mint száz éve megjelent művez olvastam legutoljára a négy közül. Remek történet sok szemszögből megközelítve, sokáig el fog kísérni.

Páran talán szentségtörésnek tartják a klasszikusok újragondolását, olyan ez, mintha valami megírná az Arany embert Noémi vagy Tímea szemszögéből. Szerintem rettentően izgalmas más nézőpontokból körüljárni egy történetet. Persze ez továbbvisz az igazság és az emlékek relativitása felé...

Bengt Ohlsson: Gregorius

Könyvtári kölcsönzés. Írója ugyanaz, mint a Helga című könyvé, de úgy húsz évvel hamarabb íródott.

Főszereplője Helga férje, Gregorius tiszteletes. Visszataszító külseje érzékeny, finom ds sajnos boldogtalan lelket takar. Felesége, Helga sokkal fiatalabb, gyönyörű teremtés, házasságuk mégis terméketlen. Gregorius hipochonder, és minden kezelésnek hajlandó alávetni magát, hogy egészséges legyen és végre megérkezzen a gyermekáldás. Az orvos pihenést,feleségétől távol töltendő vidéki fürdőt ajánl neki. Ottartózkodása alatt megismerkedik egy hölggyel, akivel bensőséges viszonyt alakít ki, és akivel talán mindenféle elvárás nélkül boldog lehetne.

A mű legszebb részei számomra azok, ahol Gregorius belső vívódásairól, hitéről olvashatunk.

Bengt Ohlsson: Helga

Nagyon készültem a január elején megtartott könyvklubbos olvasótalálkozóra. Megvettem ezt a könyvet, sikerült is elolvasnom... éééés megbetegedtem, így nem tudtam elmenni a beszélgetésre. Mindenesetre megismerkedtem egy újabb remek regénnyel, amit ráadásul egy olyan kortárs író alkotott, akit eddig csak újságíróként ismertem.

A hatvanas éveiben járó Helga nyugodt hétköznapjaiba izgalmat és félelmet hoz egy üzenet, ami arra utal, hogy a tisztes matrónát gyilkosságra való felbújtással lehet gyanúsítani.

A regény során egyre képtelenebb helyzetek állnak elő, egyre sötétebb, reménytelenebb Helga helyzete. A mű számomra egyik legkedvesebb vonulata Helga és idős szolgálója, Hermine szoros barátsága, mely ez utóbbi betegsége miatt méginkább elmélyül.

Katarina Wennstam: A halott nők nem felejtenek (Döda kvinnor förlåter inte)

Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön.

A XIX. század végén játszódik könyv, Stockholmban. A középpontban egy haláleset áll, Emma Josefina, egy 17 éves szolgálólány illegális abortusz következtében életét vesztette. A bérházban, amelynek udvarán megtalálták Emma holttestét, több különbözá társadalmi réteghez tartózó nők laknak. Négy nő veszi kezébe a nyomozást, mivel a rendőrségnek nem tartja fontosnak az ügyet. Olga gazdag özvegy, Edit Olga szolgálólánya, Frederika társalkodóhölgy gazdag rokonainál, Hildur pedig szegény varrólány. 

A legérdekesebb részek azok, amikor az író - korabeli dokumentumokra alapozva - leírja a mindennapi élet apró mozzanatait (a gazdag Olga lakására két munkás fakádat szállít azon a napon, amikor ő fürödni szándékozik), és a nőkkel kapcsolatos téveszméket (a tudományos képzés káros hatással van a nők termékenységére, mivel a vér a méh irányából el, az agy felé áramlik). 

Egy idő után szájbarágós lesz a könyv, igen, tudjuk, hogy a nők helyzete sokkal rosszabb volt régen... Mindent egybevetve érdemes volt elolvasni.