Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Krasznahorkai László: Sátántangó

 A legújabb Nobel-díjas író ezen regényét a könyvklubb keretében olvastuk. Mivel mind Magyarországon mind Svédországban elkapkodták a könyvesboltokban, e-könyv formájában vettem meg - életemben először.

A könyvklubban viccesen megjegyezték, hogy ez a regény olyan, mint egy utazást reklámozó katalógus - negatív értelemben. A megjelenített vidéken esős, didergős ősz honol, végtelen sár, rossz utak, szürkeség. Az emberi sorsokra és kapcsolatokra ugyanez a reménytelenség jellemző: a regény szereplői tehetetlenek, nem tudnak kitörni megfeneklett élethelyzetükből. Az egykori mintagazdaság romjain napról napra tengődnek, italba fojtják bánatukat. Ebből a homogén szürkeségből kitűnhetne, utat mutathatna az orvos és az iskolaigazgató, de helyettük két csaló, Irimiás és Petrina veszi kezébe a telep irányítását. A regény két kiskorú szereplőjének (egyedül nekik van két nevük a könyvben) sem jut jobb jövő. A kiskamasz Horgas Sanyi kicsalja félkegyelmű húgától, amit az jó ideje összekuporgatott, és Irimiás "tanítványa" lesz. Amikor a tízéves Estike rájön erre, és hogy az elültetett pénz nem fog megsokszorozódni, patkánymérget vesz be.

Nagyon megrázó, tragikus, de rendkívül izgalmas olvasmány. Szerkezete pontosan megtervezett, ismétlődésekre épül, erre utalhat a címbeli tangó szó is.

Han Kang: Jag tar inte farväl (Nem búcsúzom)

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, és a könyvklubban olvastuk a tavasszal.

A főhős, Gyeongha lelkileg próbálja összeszedni magát egy könyv megírása után, amely traumát okozott neki. Közben közeli, de rég nem látott barátnője, Inseon kórházba kerül és szívességet kér tőle: utazzon el elhagyatott, vidéki házába és etesse meg kedves papagáját. Gyeongha elindul, hogy teljesítse a kérést, de hatalmas hóviharba keveredik. Életét kockáztatva és minden erejét összeszedve mégis eljut barátnője házáig, ahol különös álmok, látomások veszik kezdetüket.

Magával ragadó, lírai hangvételű könyv. A végén túl sok a hajdani tömegmészárlás történelmi hitelességét igazoló utalás. Nekem a Növényevő sokkal jobban tetszett.

Magyarul még nem jelent meg.

Han Kang: Növényevő (Die Vegetarierin)

A 2024-es irodalmi Nobel-díjas, dél-korai írónő regényét még az ősszel vettem Münchenben.

Hérom részből áll, az elsőben a címszereplő, a másodikban sógora, a harmadikban az előbbi felesége (egyúttal a címszereplő nővére) áll a központban.

Lassú, melankolikus, lírai és nagyon eredeti a cselekmény. A címszereplő Jonghje egyik napról a másikra vegetáriánus lesz, felborítva ezzel férje, és egész rokonsága életét. A férfiak által dominált, hagyományos családban hallattlan tett ez: a férj nem kap otthon húsos ételt, Jonghje nem hajlandő a családi vacsorán húst fogyasztani. Mindez, és egy kisebb testi hiba felkelti festészettel és modern performansszal foglalkozó sógora érdeklődését, ez végül a rokoni szálak összekuszálódásához és az egész család széthullásáshoz vezet. Közben bepillantást nyerhetünk a régmúltban lejátszódott traumatikus eseményekre is.

Mindenképpen ajánlom, nagyon más, nagyon fájdalmas, nagyon szép.

Annie Ernaux: Omständigheter (Körülmények)

A Nobel-díjas szerző önéletrajzi ihletésű kisregénye, melyben leírja, hogyan esett át a hatvanas években egy illegális abortuszon. Naplóbejegyzésekre támaszkodik, szándékosan tárgyilagosan, érzelemmentesen ábrázolja az eseményeket.

Alice Munroe: Szeret, nem szeret ...

 

Az idei év irodalmi Nobel-díjasa a szerző. Ezt a novelláskötetét pár éve kaptam, akkor el is olvastam, és emlékszem, hogy tetszett. Most újra kiváncsi lettem rá az író aktualitása miatt.

A kötet címadó (és egyben első) novellája vitte a pálmát! Főhőse egy szegény sorból származó, okos, melegszívű nevelőnő. Élete fordulópontján találkozunk vele: távoli vidékre költözik, esküvőjére készül. Egy ideig úgy tűnik, mindez csak illúzió, két kamaszlány ostoba cselszövésének eredménye, és közel a kiábrándító, keserű valóság...

Minden novella középpontjában egy-egy nő áll. Érdekes sorsokról, különös találkozásokról szólnak. Sok idő- és térbeli ugrás, illetve nézőpontváltás teszi élvezetessé az olvasást. A novellák végén sokszor visszalapoztam, igyekeztem egymás mellé illeszteni a történet kirakó-darabjait.