Ez a könyv rajta volt az olvasandók listáján, és erre megkaptam szülinapomra a családtól! Nagyon megörültem neki.
A fiatal szerző (mindössze 23 éves) apai ágon magyar arisztokrata család sarja, nagyszülei 1956-ban menekültek Svájcba. Ez a regény nemzetközi sikert és elismerést hozott neki.
A regény az 1900-as évek elején, a "boldog békeidőkben" kezdődik és 1956-ig kíséri végig (von) Lázárék családját. Könnyed stílusa miatt olvastatja magát a könyv, a XX. századi magyar történelem viharait ez jól ellensúlyozza. A könyv elején szinte minden fejezetben van egy rövidebb erotikus rész, de ezek soha nem játszanak fontos szerepet, leírásuk tárgyilagos, szokszor megdöbbentő.
A legjobban Pista és Matilda (beteljesületlen) szerelmének leírása tetszett, a lány a holocaust áldozata lett. A nagy nemzetközi visszhang ellenére (vagy talán éppen azért) csalódást okozott a könyv. Néha erőltetett a menete: a Matildát kereső Pista sétál a romokban álló fővárosban, az író ezt arra használja fel, hogy virtuális idegenvezetést tartson az olvasónak. A magyaros "díszlet" (jellegzetes ételek, italok) említése eleinte érdekes, imponáló, később az az érzésem támadt, hogy a helyismeret fitogtatása, a történetre ráaggatott sallang.
Mindet egybevéve jó olvasmány, de sajnos elmaradt az elvárásaimtól.
