Agatha Cristie: Halál a Níluson (Döden på Nilen)

 A fiam vette ki az iskolai könyvtárból. Nagyon tetszett neki, és miután elolvasta, megnéztük a filmet is, valamint és is elolvastam.

Zseniális könyv, még akkor is érdekes, ha az ember (a film miatt) tudja, hogy ki a gyilkos. Szinte minden szereplő gyanús. A filmhez képest árnyaltabb és népesebb a hajón utazó díszes társaság.

Eleinte zavart a sok párbeszéd, de hozzá lehet szokni. Bámulatos az a pszichológiai érzék is, ahogy a kapcsolatokból és érzelmekből kibomlik egy-egy lehetságes indíték.

Mindenkinek szeretettel ajánlom!

Agatha Christie: Pókháló

 Tizennégyéves lényomnak olvastam fel reggeli közben ezt a krimit.

A remek írónő ezúttal is izgalmas, fordulatos történetet alkotott. 

Clarissa fiatal, elbűvölő teremtés, nemrég házasodott össze Henryvel, aki gazdag diplomata. Henry első házasságáből született tinédzser lánya, Pippa is velük lakik. Egyik este Henrynek el kell mennie otthonról munkaügyben, így Clarissa Pippával, a személyzettel és négy kedves barátjával marad otthon. Hirtelen felbukkan egy kétes alak a múltból, követelőzik és megzsarolja Clarissát, majd távozik. A betolakodó kis idő múlva visszalopózik a házba, ahol valaki megöli. Clarissa és vendégei megpróbálják eltüntetni a holttestet, mielőtt kijön a rendőrség, akiket egy névtelen telefonáló értesített a gyilkosságról.

Szövevényes, szórakoztató könyv!

Artur Conan Doyle: Sherlock Holmes és a félelem völgye

Ezt a könyvtári könyvet hétvégén, reggeli közben olvastam a tizenháromévesnek több hónapon keresztül. 

Legyűgöző, fordulatos és nyelvileg is lebilincselő ez a krimi.

Miután a híres nyomozó hamar fényt derít a könyv elején elkövetett gyilkosság részleteire, időutazásban lesz részünk: egy amerikai szénbányász iparvidékre kalauzol bennünket a könyv, ahol a becsületes lakosságot egy szabadkőműves banda tartja rettegésben.

Jean Rhys: Sargassohavet (Széles Sargasso-tenger)

Jane Brontë regényéhez kapcsolódva az egyik szereplő (Mrs Rochester) sorsát fejti ki ez a regény, jó száz évvel a másik megjelenése után. Könyvklubos kollégáim választották ki ezt a két művet, elég nagy elvárással kezdtem neki. Sajnos csalódnom kellett. Nem értem, miért lett világhírű a szerzője. Lehet, hogy az volt a baj, hogy folyton a másikhoz mértem, nagyon friss volt még az elragadtatás, amit az okozott. Értem én, hogy kell a posztkolonális irodalom, de mindez csak racionalitás. A szívemet nem ejtette rabul.

Érdekesség, hogy életemben először sikerült egyszerre 7 példányt lefoglalnom és kikölcsöznöm ugyanabból a műből. Könyvkluboknak volt összeállítva, és csak így en bloc lehetett elhozni ... 

a

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Legalább egyszer olvastam már ezt a klasszikus regényt, de szerencsére nem emlékeztem minden részletére. Csak halványan sejtettem, mi lesz a következő fordulat, de mindez nem vett el semmit az olvasás élvezetéből. Mint amikor megörülünk annak, ha kedves, ismerős arcot látunk, és nem az unalom tölt el bennünket: a cselekmény újra-átélése, -felismerése is ilyen örömet okozott. A jövőre nézve remélem, hogy pár évtized múlva újra elfelejtem majd e regény egyes részleteit, és ismét örömmel olvasom majd...

Modern, bár a 1800-as években íródott. Kiáll a női egyenjogúság mellett, sőt minden embert egyenlőnek tekint származástól, egészségi állapottól és vagyoni helyzettől függetlenül.

A nyelvezete olyan, mint egy izgalmas, szövevényes dzsungel, nagyon sokszínű és öntörvényű. Pár mai modern regénnyel összevetve (melyek néha telepített, unalmas erdőkhöz hasonlítanak) szembetűnő a különbség.

Maga a példány anyonolvasott könyvtári könyv. Ezt is szerettem benne.