Nádas Péter: Rémtörténetek

 Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.

Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.

Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Krasznahorkai László: Sátántangó

 A legújabb Nobel-díjas író ezen regényét a könyvklubb keretében olvastuk. Mivel mind Magyarországon mind Svédországban elkapkodták a könyvesboltokban, e-könyv formájában vettem meg - életemben először.

A könyvklubban viccesen megjegyezték, hogy ez a regény olyan, mint egy utazást reklámozó katalógus - negatív értelemben. A megjelenített vidéken esős, didergős ősz honol, végtelen sár, rossz utak, szürkeség. Az emberi sorsokra és kapcsolatokra ugyanez a reménytelenség jellemző: a regény szereplői tehetetlenek, nem tudnak kitörni megfeneklett élethelyzetükből. Az egykori mintagazdaság romjain napról napra tengődnek, italba fojtják bánatukat. Ebből a homogén szürkeségből kitűnhetne, utat mutathatna az orvos és az iskolaigazgató, de helyettük két csaló, Irimiás és Petrina veszi kezébe a telep irányítását. A regény két kiskorú szereplőjének (egyedül nekik van két nevük a könyvben) sem jut jobb jövő. A kiskamasz Horgas Sanyi kicsalja félkegyelmű húgától, amit az jó ideje összekuporgatott, és Irimiás "tanítványa" lesz. Amikor a tízéves Estike rájön erre, és hogy az elültetett pénz nem fog megsokszorozódni, patkánymérget vesz be.

Nagyon megrázó, tragikus, de rendkívül izgalmas olvasmány. Szerkezete pontosan megtervezett, ismétlődésekre épül, erre utalhat a címbeli tangó szó is.

Lajta Kálmán: Budai tüzek

Egy balatonparti strandon találtam az ingyen elvihető könyvek között.

Még sosem hallottam a szerzőről. A cím alapján kissé szocialista propagandaregényre számítottam (parasztfelkelés, vagy valami ilyesmi). Ez részben bejött, igaz, nem parasztok, hanem budai polgárok, kereskedők lázadnak fel az egyházi adók ellen a XIV. század elején, amikor az utolsó Árpád-házi király halálával trónviszály alakul ki.

Sokkal jobb olvasmány volt, mi amire számtottam. Részben az időbeli ugrások és az ezzel járó kontraszt miatt: Tót Mihály (a regény hőse) a feldúlt városon kívül, egy présházban húzza meg magát, és emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Pettermann bíróra és Lajos papra, akik Buda előljárói voltak. Beteges feleségére, Erzsébetre, és titkos szerelmére, Máriára, valamint édesanyjára, akit úgy fogadott fel szolgálónak, hogy senki se sejtse a közöttök lévő rokoni kapcsolatot.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Valószínűleg, sosem olvastam volna Krasznahorkait, ha a család nem lep meg egyik regényével - svédül. Annyira megtetszett a magyar író odegen nyelvre lefordított műve (és annyira kíváncsi voltam, milyen eredetiben), hogy megvette, egy következő regényét.

Nos, nem csalódtam! Fantasztikus egy könyv, hatalmas kihívás átlátni, megérteni, de egyszersmind könnyed olvasmány, mely szórakoztat, kétségbe ejt és könnyekre fakaszt. Elképesztő mélységgel és éleslátással, részletesen ír. Néha olyan filozófiai magasságban jár, amit nehéz követni, de már maga a próbálkozás is megéri az élményt!

Szeretnék még tőle olvasni a jövőben!

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Karácsonyra kértem és kaptam ezt a könyvet (köszi, Ági!), egyik kedvenc magyar kortárs írónőm novelláskötetét. Úgy húsz évvel ezelőtt Egerben, egy kollégám lakásán sokadmagammal résztvehettem egy író-olvasó találkozón Tóth Krisztinával, nagy élmény volt.

A kötet szerintem jó, de nem tartozik az írónő legjobb művei közé. Furcsa, de talán amiatt, hogy több vidám kimenetelű, humoros történetet tartalmaz. A korábbi kötetekben engem pont a tragikus, sötét, nyomasztó "sztorik" ragadtak meg a legjobban. De ezt a könyvet is mindenképpen ajánlom nektek.

Nógrádi Gábor: A csere

Ajándékba kapott könyv, amit a tizennégy évesnek olvastam fel. Modern Koldus és királyfi.

Lackfi János: Jóéjt puszi

Nádas Péter: Néma tartomány 2. Az éjszaka legmélyén

Nádas Péter: Párhuzamos történetek. A néma tartomány

  Bevallom, nem nagyon olvastam még a szerzőtől, és arra a kicsire sem emlékszem, ami valaha a kezembe került tőle.

  A könyv novellák laza füzére, az egyik darab főszereplőjének a másikban csak statisztaszerep jut, vagy még az sem. Érdekes találgatni, vajon kibontja-e a szerző egyes alakok jellemét, hátterét később vagy sem. Egymástól térben és időben nagyon eltérő világok között mozognak a történetek és több társadalmi osztályban játszódnak a sztorik. 

  Közös nevező az erotikus vonal, és sokszor az egyneműek egymás iránti vonzódása, kapcsolata. Biztos van ennek jól megmagyarázható művészi ereje, de engem néha már zavart, hogy ismét ugyanott köt ki a történet. Ezt leszámítva remek olvasmány, precíz nyelvezet, megérte elolvasni.

  Kedvenc idézetem a lakberendezéssel kapcsolatos:

  "Azokban az években a jómódú emberek már jó ideje kiszórták a lakásaikból a korábbi évtizedekben felhalmozott tárgyakat. Lecsupaszított terek maradtak. (...) Üres, világítóan fehér falak, csillogó padló vagy parketta, néhány világítótest, amelyek hideg, átható, klinikai fényeket árasztottak, néhány véletlenszerűen ottfelejtett bútordarab. (...) Mintha immáron nem annyira térben élnének az emberek, hanem időben. Akárha nem kötődnének többé semmihez olyan mélyen és bensőségesen, sem helyhez, sem tárgyakhoz. Helyek között repült, mindenütt dolga volt, de az időpont volt a mérvadó (...)."

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

  Többször is olvastam már ezt a kopott, régi könyvet (anyai örökség lehet). Most leginkább a színfalak mögött játszódó kicsinyes politikai játszma fogott meg. Mikszáth mesterien, szórakoztatóan, fanyar humorral adja elő minden valószínűséggel saját tapasztalatait (ő maga is volt országgyűlési képviselő).

  Persze a szerelmi szál is érdekes, és a végén fordulatos, izgalmas is. Még azt is megbocsátom Mikszáthnak, hogy Tóth Mihály kezében a döntő bizonyíték (egy megsárgult levéltöredék, amelyet Noszty Feri írt a lány behálózásáról szövetségesének, Homolódyné Máli néninek, a tatár hercegnőnek) a regény kevésbé hihető részletei közé tartozik, ki őrizget meg minden csipricsupri fecnit évekig?

  Egy jelentéktelen rész, ami megfogott:

"-Bohók vagytok - nevetett az öregúr -, nem minden ismeretlen kutya van megveszve. De most már forduljunk meg hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.

  Ideje is volt, az elhanyatló nap utolsó sugarai villámlottak a szőlőleveleken, s otthon Tóthné asszony már egy jó félórája zsémbel,  hogy mind elpang a kávéhoz való tej a tűzhelyen."

(266.o.)

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

  T. K. az egyik kedvenc kortárs íróm. Biztos az is közrejátszik ebben, hogy amikor anno Egerben tanítottam (úgy tizenöt éve), az egyik magyartanár kollégám meghívta az írónőt egy író-olvasó találkozóra (erről talán már írtam Parti Nagy Lajos kapcsán is, egy másik alkalommal ő volt a sztárvendég, a kollégámnak voltak összeköttetései), szóval személyesen is volt alkalmam hallgatni őt, egy könyvespolcokkal körberakott, hangulatos nappaliban, úgy harminc másik ember tásaságában.

  A Pillanatragasztó egy novelláskötet, a Pixel és a Hazaviszlek, jó után talán ez a harmadik, amit tőle olvasok. Mindkettő nagyon emlékezetes, sok-sok megrázó történettel. Ez a kötet kicsit csalódást okozott, de egyben megkönnyebbülést is. A korábbi novellák (egy részük a Nők lapjában is megjelent korábba) sokszor annyira tragikusak voltak, hogy nehezen lehetett szabadulni a nyomásuk alól. Ez a kötet vegyesebb, egyes történetek lélegzetelállítóan torokszorítóak. A történetek másik típusa, amikor az olvasó csak sejti, várja a tragikumot, de a megoldás banális, hétköznapi. Kb. mint amikor egy krimiben egy sötét árnyról kiderül, hogy csak egy járókelő, nem orrgyilkos. Megkönnyebbülés és csalódás egyben.

Popper Péter: Út a tükrökön át

  A nyáron olvasnivaló után keresgéltem a könyvespolcomon. És a fenti könyvet találtam. Fogalmam sincs, hogyan került oda, kaptam vagy vettem-e, és mióta várta, hogy elolvassam.

  A szerzőt csak névről ismertem, nem tudtam hová tenni. Talán a Nők Lapjába írt anno...

  Ez a könyve nagyon érdekes volt. Arról szól, hogy a kilencvenes évek elején elmegy autóval (!) Magyarországról Izraelbe, hogy ott a Tel-Avivi Egyetemen tanítson. Az Izraelben szerzett tapasztalatait osztja meg a szerző az olvasóval.

  Sok-sok érdekes kis szösszenetet és hosszabb elmélkedést tartalmaz a könyv magyarságról, zsidóságról, nemzeti hova(nem)tartozásról, hungaristákról és cionistákról. A legmegragadóbb az volt számomra (amit a Popper maga is megjegyez a könyv utószavában), hogy a szerző kíméletlenül bemutatja minden párt, ideológiai irányzat jó és rossz oldalait. Ezért egyik tábor sem szerette.

  Azt hiszem, élhetőbb lenne ez a világ, ha többen tudnának (ön)kritikát gyakorolni.

Csabai László: Szindbád Szibériában

  Ismét egy krimi, de térben is időben távol tőlünk. A negyvenes évek Szibériájában játszódik a könyv. Szindbád, alias Schiffer Árpád magyar gulágfogoly egy szerencsés fordulat következtében - rájön, hogy ki lopta el a lágerparancsnok fegyverét - kikerül a civil életbe, detektívként dolgozhat. Sok-sok bűntény tárul fel előttünk a könyv lapjain, megannyi szörnyűség, családtagok közé is éket verő történés. Szindbád - néha hihetetlenül pontos - logikával következtet ki dolgokat, old meg rejtélyeket. Egyes bűnügyek látszólag befejezetlenül kerülnek kívül látókörünkön, míg egyszer csak egy félmondatban meg nem említi az író a feloldást.

  A politikai és földrajzi vonatkozások engem annyira nem érdekeltek, sokszor átugrottam azokat a részeket. Az emberi sorsok, egyéni tragádiák viszont nagyon magukkal ragadtak. Mint például az a jelenet, amikor a háborúba induló Grecki még utoljára kimegy családjával a nyaralójukba, a felesége tejszínes meggyet tesz az asztalra, a gyerekek a patakban játszanak... Grecki megvárja, hogy a gyerekek bemenjenek az erdőbe játszani, hogy elkerülje a búcsúzás fájdalmát. Novella a krimiben.

  A krimi végén egy pár mondat, ami Szonyáról, Szindbád élettársáról szól, teljesen új megvilágításba helyezi az addig olvasottakat. Hátborzongató. És ahogy ez egy krimi második részéhez illik, a legutolsó oldalon nem hangzik el a döntő mondat, amelyből megtudnánk, hogy Szindbád hazatérhet-e a Szovjetúnióból a vágyva vágyott Nyárházára vagy sem... Talán lesz még folytatás?

Rados Virág: In flagranti

Az első pár oldal után majdnem félretettem a könyvet alpári nyelvezete miatt. Aztán hozzászoktam, és rájöttem, hogy a témának megfelelő a nyelvválasztás.

Novellák során különböző női sorsokat mutat be az írónő. Minden történetben hősnő szerelmi és szexuális élete van a középpontban. Kiderül, rengeteg a buktató, csak a hölgyek elenyésző töredékének sikerül biztonságot adó kapcsolatban révbe érnie. Tényleg ennyire rossz a statisztika? Ha igen, mi az oka? Az utolsó előtti novella, amelyben egy pszichológos tart előadást az egyetemen, valamennyire választ ad a kérdésre.

Nem volt meggyőző ez a könyv. Erénye a novellák közötti összefüggés ügyes megszerkesztése (az egyik novella mellékszerplője a következő főhőse, és így tovább). Ez az eszembe jutattott egy másik, régen olvasott könyvet. Megyek is, utánanézek.

Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Pár éve megvettem ezt a könyvet, és elkezdtem olvasni, de pár oldal után félretettem. Most viszont alig bírtam letenni. Különös, hogy mennyit változik az ember egy pár éve alatt. Vagy csak hangulat kérdése lenne, mikor mi tetszik?

Annak idején főleg azért vettem meg ezt a regény, mert a szerzőjével egy író-olvasó találkozón személyesen is találkoztam. A találkozót egyik akkori magyartanár kollégám szervezte a lakásán, és nagyon jól esett, hogy én is ott lehettem. Parti Nagy Lajos akkor beszélt erről az épp készülőben lévő könyvéről. 

A regény fantasztikus és egyben félelmetes fikció a szó igazi értelmében: játék a képzelettel. Sok izgalmas kérdést feszeget. Mennyiben azonos illetve szétválaszthatatlan a hús-vér szerző és az írói én, valamint képzeletének szülöttei? Hogyan hat egyik a másikra? Hol a határ ember és állat között? Hol a határ a diktatúra ellenségei és kiszolgálói között?

A regény nyelvezete magával ragadó: sok-sok regisztert megszólaltat a köznyelvtől a klasszikus irodalmi utalásokon át kitekert szólásokig, közmondásokig. Egyszerűen bravúros. 

Az biztos, hogy végigfut majd a hátamon a hideg, ha legközelebb egy galambot látok.

Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban

  Mit is mondhatnék erről a könyvről? Varázslatos. Szellemes. Fordulatos. Fájdalmasan szép. Nem szókimondó, csak sejteti a mélyebb tartalmat. A hatévesben is ugyanazt a nyugtalanító, feszítő, kényelmetlen érzést keltette, mint bennem. És amikor kérdezett, nem tudtam neki egyenes választ adni, mert a könyvben sincs. Csak a varázslat, a sejtelem, s titok, ami életünk sajátja.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok

A Rádiószínház hangtárában leltem rá először a történetre. Megfogott a hangulata, a cselekménye. Ezért kivettem a könyvtárból és elolvastam. - Annak ellenére, hogy már hallottam a történetet, nem volt unalmas.
  A negyvennyolcas szabadságharc magyar emigránsairól szól a regény. A bukás utáni személyes tragédiákat is bemutatja, de nem  veszik el önsajnálatban. Nemcsak magyar szereplők szemén keresztül látjuk a múlt és a jelen eseményeit, hanem skót, francia, angol szemszögből is.
  A legjobban a finom pszichológiai érzékkel megírt részek tetszettek (hogyan közlik óvatosan, fokról fokra a adagolva a szörnyű igazszágot a Bárdy-családdal, illetve hogyan kottyantja el a félve őrzött titkot az egyik szereplő), valamint a regény vége, ami nyitott, többféle értelmezést megenged. A legmegrázóbb részek - a vérengzés leírásán kívül - azok voltak, amelyekben a hasis mámorában elmerülő magyar urakról olvashattam.
  Kíváncsivá tett a kortásrs írónő többi munkájára is.