Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.
Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.
Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése