Stefan Zweig: Schachnovelle

 Stefan Zweig nemrég olvasott esszékötete után rájöttem, hogy szinte alig ismerek tőle valami. Nosza ki is vettem két könyvet a könytárból. Most csak az elsőről fogok írni, mert a másodikat (Sternstunden der Menschheit) nem olvastam ki, túl sok volt benne a történetírás, ami engem nem érdekel annyira.

Ez a kisregény (hosszú novella?) viszont egy irodalmi gyöngyszem. Mesterien felépített jelenetekben tárja elénk a sakkmesterek és a sakk világát, mindezt beágyazva a múlt század húszas-harmincas éveinek politikai közegébe. A kerettörténet egy Európából Amerikába tartó hajóút pár napját írja le, de a szereplők visszaemlékezései kitágítják az időt és a teret. Fordulatos, izgalmas, lenyűgöző nemcsak a sztori, hanem a nyelvezet is. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Pár lap olvasása után rájöttem, hogy pár éve láttam ezt színpadon is, egyszemélyes előadásban, Stockholmban.

Daniel Kehlmann: Ruhm

Kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet.

Több rövid történet fűzére. Az utolsó visszacsatol az elsőhöz, így körkörös hatást ér el a mesélő. Néha - roppant szórakoztató módon - kiszólnak a szereplők a történetből és perlekedni kezdenek az íróval: "Egészséges és fiatal szeretnék lenni, írd át a sztorit, légysz." És hát átírja, mert mindenható íróként megteheti, és közben abban reménykedik, hogy amikor majd ő (az író) is öreg és beteg lesz, valaki ugyanígy vissza tudja majd varázsolni őt... És ez az a pont, ahol lehullik a mindenható írói lepel, és csak egy egyszerű, mindennapi ember áll előttünk. Aki ugyanakkor remekül ír, játékos és alázatos egyben.

Marlene Haushofer: A fal (Die Wand)

  Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet. 

A könyv női főszereplője - aki egyes szám első személyben meséli el a törtünteket - hétvégi kirándulást tesz a hegyekbe barátaival. Azok este bemennek a közeli faluba, hősünk és a háziak kutyája otthon marad. Másnap reggel még mindig nem jöttek vissza a vendéglátók, így hősnőnk elhatározza, hogy ő is bemegy a faluba. Útközben váratlan akadályba, egy láthatatlan és áthatolhatatlan falba ütközik. A falon túl nem látni semmi életjelet: nem füstölnek a kémények, nem járnak autók Az emberek, állatok megkövülten, mozdulatlanul ülnek vagy fekszenek a házak körül, a legelőn. A fal minden irányban körbeveszi a hegyeket ahol az erdei házikó van a külvilágtól.

Hősünk lassan berendezkedik ebben a Robinson-létben. Szerencsére hozzászegődik egy tehén és egy cica, akik szintén a falon belül rekedtek. A kényelmes városi lét után kemény fizikai munka, nélkülözés és leleményesség kell a túléléséhez. Tüzifát vág, tehenet gondoz, vadat lő, ugart tör, hogy elültesse a házban talált kincseket: krumplit és babot. A kezdeti kétségbeesés után megtalálja a helyét ebben az egyszemélyes univerzumban. Néha idillinek mondható napokat él át annak ellenére hogy egyes-egyedül van az egész világon... 

Bár az írónő a húszas évektől a hetvenes évekig élt, nagyon modern ez a szöveg. Aktuális temákat feszeget: környezetvédelem, önellátás, elszigetelődés.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, magyarul is olvasható.

Daniel Kehlmann: A világ férmérése (Die Vermessung der Welt)

Kortárs, de szinte már klasszikus. Átütő sikert ért el Németországban és a nagyvilágban egyaránt. Teljes joggal! 

Két német természettudós, Carl Freidrich Gauss és Alexander von Humboldt életébe nyerhetünk bepillantást a könyv lapjain. Bár teljesen eltérő a személyiségük és az életstílusuk, elismerik egymás tudományos munkáját és támogatják egymást. 

Az író remek humorral, fordulatosan ábrázolja életüket. Ez Humboldt esetében talán nem volt olyan nehéz, hiszen ő bejárta a világot és sokszor életveszélyes kalandok árán végezte felmérő, leíró tevékenységét. Gauss ellenben nem szívesen mozdult ki szűkebb környezetéből. A könyv lapjain felbukkannak más német hírességek is - de csak mellékszereplőként és sokszor nevetségessé téve.

Remek könyv, többszöri olvasást is megérdemel! 

Han Kang: Növényevő (Die Vegetarierin)

A 2024-es irodalmi Nobel-díjas, dél-korai írónő regényét még az ősszel vettem Münchenben.

Hérom részből áll, az elsőben a címszereplő, a másodikban sógora, a harmadikban az előbbi felesége (egyúttal a címszereplő nővére) áll a központban.

Lassú, melankolikus, lírai és nagyon eredeti a cselekmény. A címszereplő Jonghje egyik napról a másikra vegetáriánus lesz, felborítva ezzel férje, és egész rokonsága életét. A férfiak által dominált, hagyományos családban hallattlan tett ez: a férj nem kap otthon húsos ételt, Jonghje nem hajlandő a családi vacsorán húst fogyasztani. Mindez, és egy kisebb testi hiba felkelti festészettel és modern performansszal foglalkozó sógora érdeklődését, ez végül a rokoni szálak összekuszálódásához és az egész család széthullásáshoz vezet. Közben bepillantást nyerhetünk a régmúltban lejátszódott traumatikus eseményekre is.

Mindenképpen ajánlom, nagyon más, nagyon fájdalmas, nagyon szép.

Arno Geiger: A száműzött öreg király (Der alte König in seinem Exil)

Könyvtárban akadt a kezembe ez a kötet. Osztrák író személyes hangvételű műve, mely édesapja demenciájáról szól. Főként pedig arról, hogyan éli ezt meg a szerző és a család többi tagja. Sokszor mulatságos, néha szomorú és nagyon elgondolkodtató. A betegséggel való megbékélés új szintre helyezi az apa-fiú kapcsolatot.

Ich habe dieses Buch im Bibliothek gefunden. Der österreichische Schriftsteller schreibt einen persönlichen Roman über die Dementia seines Vaters. Darüber, wie die Krankheit vom Schriftsteller und der übrigen Familie erlebt wird. Das Buch ist manchmal lustig, manchmal traurig und oft sehr bedenkenswert. Der Prozess, mit der Krankheit des Vaters zu können erhöht die Vater-Sohn-Beziehung auf ein neues Niveau.

A bingóban ez újabb mezőt ér: "Könyvespolc".

Im Bingo durfte ich das Feld "Aus den Bücherregal" bemalen.

Rita

Dörte Hansen: Zur See (Tengerre)

A német írónő újabb regénye. Nem okozott csalódást!

Egy észak-német szigeten játszódik. A sziget lakóin keresztül izgalmas és szívhez szóló keresztmetszetet készít arról a minitársadalomról, amely mint minden emberi csoport a múlt árnyékában és a jövő kihívásai előtt áll. Különösen megérintett ez a könyv, mivel volt szerencsém azon a vidéken járni, ottani emberekkel találkozni. 

A könyv kegyetlen tükröt tart a modern utazó (turista) elé. Mindenkinek ajánlom!

Külön öröm, hogy könyvtári úton sikerült megszereznem.

Doris Dörrie: Álomférfi (Der Mann meiner Träume)

  A kisregény főhőse Antonia, egy bulémiás fotómodell. A férfiakkal sajnos nincs szerencséje, nem találta még meg az igazit, pedig már huszonnégy éves. Helyesebben szólva az férfi, akire vágyik, csak álmaiban létezik - és egy (a könyv borítóján látható) középkori itáliai festményen.

  A sors különös fintoraként találkozik a festmény hasonmásával: az illető az egyik bevásárlóközpont előtt kéreget piszkos göncökben. Antonia habozik, mit tegyen, végül elszánja magát a nagy lépésre...

  A könyv érdekes kérdéseket vet föl: Mennyiben alkalmazkodik a világ álmainkhoz (és vice versa)? Hogyan lehet szépen megélni a nagy fellángolás utáni éveket? Mennyire fontosak az elvek egy kapcsolatban?

Tintin és a picarók (Tim und die Picaros)

  Kb. tíz évvel ezelőttig nem fordult meg képregény a kezemben. Manapság szinte minden nap olvasok képregényt - a gyerkeknek.

  A férjemnek nagy gyűjteménye van, sok közülük felnőtteknek íródott. Ez is azok közé tartozik.

  Tintin egy dél-amerikai országbeli gerillacsapat megsegítésére indul barátaival. A hatalmon lévő katonai vezetők megpróbálják hősünket ártamatlanítani, de ez természetesen nem jár sikerrel. A gerillákhoz érkezve azonban kiderül, hogy azok a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt harcképtelenek... Hőseink megpróbálnak ez ellen tenni valamit.

  A képregény nem tartozik Tintin legjobb kalandjai közé, és bevallom, a műfaj, nem a kedvencem... De nyelvgyakorlásnak ismét csak jó volt. És tágította a komfortzónámat ...