Nádas Péter: Rémtörténetek

 Január elején, Csepelen vettem, vigaszul azért, hogy minden könyvesboltból elkapkodták a Krasznahorkai Sátántangóját.

Azt hiszem, sosem olvastam még Nádastól semmit. Nyelvezete, hangulata hasonlít a Krasznahorkaiéhoz. Szövevényes, dzsugelszerű, az elbeszélők minden éles átmenet nélkül sűrűn váltogatják egymást. Mondathatárok vannak, de nincs fejezetekre osztva az örvénylő szöveg.

Egy Duna-parti falu életéből látunk egy szeletet, úgy a 60-as évekből. Csak néhány nap eseményeinek leszünk tanúi, de emlékképek (és kísértetek) segítségével a múlt is felidéződik. Teréz és félkegyelmű napszámosa, a nála nyaraló Fábiusné és nyomorék Misike fia, a kocsmában dolgozó Törpike és bivarelyős, nagytermetű fia. Piroska, a csábító pszihológushallgató, a pap és a lelkész... - rengeteg hétköznapi de redkívül érdekes figura! A vég tragikus, és érdekfeszítő Azt hiszem, többszöri olvasás után lehet csak minden szálat kibogozni, megérteni, ha ez egyáltalán lehetséges ebben a hihetetlenül komplex és izgalmas szövegben. Így utólag nagyon örülök neki, hogy nem volt meg az a könyv, amit kerestem, és igy a Rémtörténetekre fanyalodtam rá.

Agatha Christie: Pókháló

 Tizennégyéves lényomnak olvastam fel reggeli közben ezt a krimit.

A remek írónő ezúttal is izgalmas, fordulatos történetet alkotott. 

Clarissa fiatal, elbűvölő teremtés, nemrég házasodott össze Henryvel, aki gazdag diplomata. Henry első házasságáből született tinédzser lánya, Pippa is velük lakik. Egyik este Henrynek el kell mennie otthonról munkaügyben, így Clarissa Pippával, a személyzettel és négy kedves barátjával marad otthon. Hirtelen felbukkan egy kétes alak a múltból, követelőzik és megzsarolja Clarissát, majd távozik. A betolakodó kis idő múlva visszalopózik a házba, ahol valaki megöli. Clarissa és vendégei megpróbálják eltüntetni a holttestet, mielőtt kijön a rendőrség, akiket egy névtelen telefonáló értesített a gyilkosságról.

Szövevényes, szórakoztató könyv!

Lajta Kálmán: Budai tüzek

Egy balatonparti strandon találtam az ingyen elvihető könyvek között.

Még sosem hallottam a szerzőről. A cím alapján kissé szocialista propagandaregényre számítottam (parasztfelkelés, vagy valami ilyesmi). Ez részben bejött, igaz, nem parasztok, hanem budai polgárok, kereskedők lázadnak fel az egyházi adók ellen a XIV. század elején, amikor az utolsó Árpád-házi király halálával trónviszály alakul ki.

Sokkal jobb olvasmány volt, mi amire számtottam. Részben az időbeli ugrások és az ezzel járó kontraszt miatt: Tót Mihály (a regény hőse) a feldúlt városon kívül, egy présházban húzza meg magát, és emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Pettermann bíróra és Lajos papra, akik Buda előljárói voltak. Beteges feleségére, Erzsébetre, és titkos szerelmére, Máriára, valamint édesanyjára, akit úgy fogadott fel szolgálónak, hogy senki se sejtse a közöttök lévő rokoni kapcsolatot.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

A könyvet hajdani "lányszobámban" találtam nyaralás közben. Anno kötelező lehetett az egyetemen, úgy rémlik, el is olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle.

 

A könyv három főszereplő (Tomas, a sebész, Tereza, a felesége és Sabrina, Tomas szeretője) életét írja le, emelyet jelentősen megváltoztatott az 1968-as prágai forradalom. Tele van tűzdelve filozófiai fejtegetésekkel, melyek roppant érdekesek és mindig egy konkrét szituációból indulnak ki. Egyik kedvencem a "félreértések szótára", ahol az író számbavesz pár fogalmat (pl. csönd, zene stb.) és ezeket értelmezi a főszereplők szemszögéből. Gyakran egymásnak teljesen ellentmondó értelmezések születnek egy-egy szóhoz, ami természetesen a másik ember teljes félreértésehez vezet. - A másik kedvenc részem Tereza és Tomas idős, beteg kutyájának, Kareninnek az elaltatása.

Lev Tolsztoj: Feltámadás

Júliusban, az alsóörsi strand ingyen elvihető könyveket tartalmazó polcán találtam ezt a két régi, rongyos kötetet. 

Tolsztoj utolsó regénye, kíméletlen egyház- és társadalomkritika. Extrém, néha már valószínűtlen a főhős, Nyehljudov herceg viselkedése. Mindenáron jóvá akarja tenni fiatalkori bűnét, amikor elcsábította Katyusát, nagynénjei cselédlányát. Évekkel később homokszem kerül az igazságszolgáltatás gépezetébe. Az esküdtszék (amelynek a herceg is tagja) figyelmen kívül hagy egy részletet annak a pernek a megítélésekor, amelyben Katyusa az egyik vádlott, így a lányt száműzik Szibériába. Nyehljudov elhatározza, hogy megszabadul vagyonától és követi a lányt Szibériába, mivel bűnösnek érzi magát: ő volt az, aki elindította Katyusát a züllés útján.

Nagyon érdekes regény, sok visszásságra ráirányítja a figyelmet. Különösen azok a részek tetszettek, ahol az igazságszolgáltatás hibáira világít rá.

Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér

Valószínűleg, sosem olvastam volna Krasznahorkait, ha a család nem lep meg egyik regényével - svédül. Annyira megtetszett a magyar író odegen nyelvre lefordított műve (és annyira kíváncsi voltam, milyen eredetiben), hogy megvette, egy következő regényét.

Nos, nem csalódtam! Fantasztikus egy könyv, hatalmas kihívás átlátni, megérteni, de egyszersmind könnyed olvasmány, mely szórakoztat, kétségbe ejt és könnyekre fakaszt. Elképesztő mélységgel és éleslátással, részletesen ír. Néha olyan filozófiai magasságban jár, amit nehéz követni, de már maga a próbálkozás is megéri az élményt!

Szeretnék még tőle olvasni a jövőben!

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Karácsonyra kértem és kaptam ezt a könyvet (köszi, Ági!), egyik kedvenc magyar kortárs írónőm novelláskötetét. Úgy húsz évvel ezelőtt Egerben, egy kollégám lakásán sokadmagammal résztvehettem egy író-olvasó találkozón Tóth Krisztinával, nagy élmény volt.

A kötet szerintem jó, de nem tartozik az írónő legjobb művei közé. Furcsa, de talán amiatt, hogy több vidám kimenetelű, humoros történetet tartalmaz. A korábbi kötetekben engem pont a tragikus, sötét, nyomasztó "sztorik" ragadtak meg a legjobban. De ezt a könyvet is mindenképpen ajánlom nektek.

Alan Fournier: A titokzatos birtok

Tavaly nyáron, szentesi strand ingyen elvihető könyvei között bukkantam rá. Ha nem is a címe, de a külleme mindenképpen megfogott. A Fehér Holló Könyvek sorozat darabjaként jelent meg a Magvető Remekírók egyik köteteként, nagyon esztétikus még így, kissé viharvert állapotban is.

Maga a regény egy francia kisvárosban játszódik, valamikor az 1800-as években. Ifjú főszereplői a boldogság kék virágát keresik, de amikor megtalálják, nem tudnak élni vele és boldogtalanok maradnak. A szenvedélyes, álmodozó ifjúkornak állít gyönyörű emléket.

Nádas Péter: Néma tartomány 2. Az éjszaka legmélyén

Jules Verne: Fekete indiák

 

  Eredetileg a tizenháromévesnek vettem ki ezt a könyvet távkölcsönzéssel egy stockholmi könytárból, de neki nem tetszett, így én magam(nak) olvastam el. Már kötet a kinézete is vonzó, régimódi díszkötés, aranyozott dombornyomás...

  Tinikoromban sokat olvastam Verne-től, emlékeim szerint ezt még nem. Sok-sok leírás, történelmi tudnivaló van a regényben. Érdekessége, hogy Edinburgh-ben játszódik, ahol mi is jártunk már. Jó összehasonlítani a Verne idejében létező, és a mostani várost - kb. 150 év lehet a különbség.

  A regény kalandos, de eléggé kiszámítható. Szürrrelisztikus a fekete kőszén és a bánya piedesztálra való emelése. Verne korában rengeteget jelentett az ipar fejlődése szempontjából ez az energiaforrás, ma azért szerencsére már más a helyzet, van környezetbarátabb alternatíva. A föld alatt élő, és onnan évekig elő sem jövő boldog bányászcsalád is utópikus. 

  Mindezzel együtt érdekes korrajz, kedves történet, ajánlom sok szeretettel. 

  U.i: Ja. a Moly oldalon láttam, hogy Jókai Fekete gyémántok c. könyvével rokonítják... Tényleg!

   

Mörk Leonóra: Holdfény szonáta

  Végre sikerült távkölcsönzéssel magyar nyelvű könyvekhez jutnom a Göteborgi könyvtárból! Bár itthon is van egy jó régebbi pár könyvem, jó az újabb könyvekhez is hozzájutni.

  Ez a romantikus regény Bodrogi Eszter, egy magyar orvos, és Alexander Thiemann, egy osztrák zongoraművész különös románcáról, valamint egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat kalandos sorsáról szól.

  A könyv erőssége a részletek szemléletes leírása (pl. hogyan néz ki egy osztrák hegyi vendéglő), valamint sokszor használ vicces nyelvi fordulatokat. A történet ennek ellenére sajnos elég kiszámítható, legfeljebb szórakoztató, de nem különösebben elgondolkodtató. Nyári, kellemes, könnyű olvasmánynak megfelel.

Mikael Niemi: Özönvíz (Fallvatten)

  A regény egy észak-svédországi vízierőmű gátszakadásának a fikciója. Pörgős katasztrófaregény, melyben gyorsan váltakoznak a szereplők és a helyszínek. Ami összeköti őket, hogy a tragédia pillanatában mind a Lule folyó partján vannak. (Egy férfit kivéve, akinek stockholmi lakásában két másodpercre elmegy az áram: ő ennyit észlel az egészből.) Néhány szereplő egy családot alkot(ott valamikor), vagy munkatársak. Mások eddig nem ismerték egymást, de a katasztrófa sodrásában egymásra utalódnak: hol segítik, hogy akadályozzák egymást a menekülésben.

  Jó magyarul olvasni pár dolgot olyan jelenségekről, amiket itt átáltem, de még így nem fogalmaztam meg. A svéd az erdőt pédául így írja le: "Lecsüngő zuzmókkal befont magas erdeifenyők, nyirkos moha, kőtömbök mindenütt." (7-8.o.) Nagyon találó!

Valami ilyesmi, a kőtömbök és a moha kevéssé látszik.

  A szöveg olvasásakor néha önkéntelenül is arra gondoltam, ez hogyan volt a svéd eredetiben. Egy helyen sós pogácsát (!) süt az egyik svéd háziasszony, és a hozzávalók között fahéj (!) is szerepel. Gondolom, ez a fahéjas csiga volt az eredetiben, ami itt kábé olyan általános, mint otthon a pogácsa. A tetején lévő durvára őrült só viszont bizarr, az igazából dekorcukor, ami sütéskor sem mállik szét.