2015. december 29., kedd

Björn Hellberg: Gyűlölködők (De hatiska)



   A férjemtől kaptam születésnapomra ezt a könyvet. Érdekessége, hogy a szerző (aki amúgy ismert televíziós műsorvezető) a nyáron itt a városban járt, és könyvet is dedikált. Többek között ezt a kötetet is.

  Egy krimi-sorozat egyik tagja a könyv. A kisvárosi idill (Loviken) kulisszái mögött sötét erők dolgozna: többen fenyegető üzenetet kapnak az interneten keresztül, vagy titokzatos idegenek követik őket. Egy gyilkosság után a rendőrség gyanút fog, hogy mindezek az eseménye valamilyen összefüggésben vannak egymással...

  A könyv lassan indul, de a krimi szabályai szerint fokozatosan gyorsulnak fel az események, és a vége is tartogat meglepetéseket.

  Nyelvezete rendkívül szabatos és választékos - szokatlan ebben a műfajban.

2015. november 30., hétfő

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó


  T. K. az egyik kedvenc kortárs íróm. Biztos az is közrejátszik ebben, hogy amikor anno Egerben tanítottam (úgy tizenöt éve), az egyik magyartanár kollégám meghívta az írónőt egy író-olvasó találkozóra (erről talán már írtam Parti Nagy Lajos kapcsán is, egy másik alkalommal ő volt a sztárvendég, a kollégámnak voltak összeköttetései), szóval személyesen is volt alkalmam hallgatni őt, egy könyvespolcokkal körberakott, hangulatos nappaliban, úgy harminc másik ember tásaságában.

  A Pillanatragasztó egy novelláskötet, a Pixel és a Hazaviszlek, jó után talán ez a harmadik, amit tőle olvasok. Mindkettő nagyon emlékezetes, sok-sok megrázó történettel. Ez a kötet kicsit csalódást okozott, de egyben megkönnyebbülést is. A korábbi novellák (egy részük a Nők lapjában is megjelent korábba) sokszor annyira tragikusak voltak, hogy nehezen lehetett szabadulni a nyomásuk alól. Ez a kötet vegyesebb, egyes történetek lélegzetelállítóan torokszorítóak. A történetek másik típusa, amikor az olvasó csak sejti, várja a tragikumot, de a megoldás banális, hétköznapi. Kb. mint amikor egy krimiben egy sötét árnyról kiderül, hogy csak egy járókelő, nem orrgyilkos. Megkönnyebbülés és csalódás egyben.

2015. október 23., péntek

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie (Britt-Marie var här)


  Van itt a közelben egy könyves kávézó. Csak nyáron van nyitva, szerda esténkét két órát. Ha van itthon kiolvasott, megunt könyv, elviszem, ugyanannyi régi (használt) könyvet kapok ott érte cserébe.

  Ebben a kávézóban hallottam előszür Fredrik Backman nevét. A pénztárnál ülő hölgy felkiáltott örömében, amikor meglátta a beérkezett könyvek között az író egyik kötetét. "Itt egy Backman. Ki kéri?" Azonnal akadt új tulajdonosa.



  Ez kiváncsivá tett, és a következő adandó alkalommal (talán a repülőtéren) én is szert tettem egy Backman-könyvre.

  Főhőse a 63 éves Britt-Marie, aki egész életét férjének, férje gyermekeinek és a háztartásnak szentelte, mígnem kiderült, hogy a férje megcsalja. A férj ejhagyja őt, Britt-Marie kénytelen új értelmet keresni életének. A Munkaközvetítő Hivatalban tette néhány emlékezetes látogatása után (szerintem ez az egyik legjobb rész, Britt-Marie abszolút járatlan a bürökrácia berkeiben) van állása: egy ifjúsági központ (kb. mint egy napközi, csak nagyobb, 10-14 éves gyerekeknek-fiataloknak) vezetője lesz. A bibi csak az, hogy a központot, amely egy kis észak-svédországi porfészekben található, pénzhiány miatt pát héten belül be fogják zárni. Ez sok embert elrémítene, de Britt-Marie nem hátrál meg.

  Britt-Marie csetlő-botló, nagyon emberi és emberséges hős. A kis közösség életébe reményt, változást hoz. Cserébe az ő életében is elindul valami, amely új egy új szerelemhez, belső szabadsághoz vezet.

2015. augusztus 18., kedd

Popper Péter: Út a tükrökön át




  A nyáron olvasnivaló után keresgéltem a könyvespolcomon. És a fenti könyvet találtam. Fogalmam sincs, hogyan került oda, kaptam vagy vettem-e, és mióta várta, hogy elolvassam.

  A szerzőt csak névről ismertem, nem tudtam hová tenni. Talán a Nők Lapjába írt anno...

  Ez a könyve nagyon érdekes volt. Arról szól, hogy a kilencvenes évek elején elmegy autóval (!) Magyarországról Izraelbe, hogy ott a Tel-Avivi Egyetemen tanítson. Az Izraelben szerzett tapasztalatait osztja meg a szerző az olvasóval.

  Sok-sok érdekes kis szösszenetet és hosszabb elmélkedést tartalmaz a könyv magyarságról, zsidóságról, nemzeti hova(nem)tartozásról, hungaristákról és cionistákról. A legmegragadóbb az volt számomra (amit a Popper maga is megjegyez a könyv utószavában), hogy a szerző kíméletlenül bemutatja minden párt, ideológiai irányzat jó és rossz oldalait. Ezért egyik tábor sem szerette.

  Azt hiszem, élhetőbb lenne ez a világ, ha többen tudnának (ön)kritikát gyakorolni.

2015. július 3., péntek

Katerina Janouch: Nyaralás (Sommarbarn)




  Az írónőnek több könyvét is olvastam már, mostanában általában krimit alkot. Ez a könyv témájában nagyon eltér az eddig tőle olvasott művektől, nem fikció, hanem személyes visszaemlékezés.

 Janouch leírja, hogyan élte az írónő boldog gyermekkorát a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején Prágában. Szülei kutatók voltak, kritikus gondolkodású értelmiségiek. A prágai tavasz után egyre nehezebben tudtak boldogulni hazájukban: mellőzték őket a munkahelyen és lehallgatták őket otthonukban. Ezért úgy döntöttek, elhagyják az országot. Észak felé vették az irányt, és egy év dániai tartózkodás után Svédországban telepedtek le.

  Nagyon tetszett ez a személyes hangvételű könyv. Érdekes volt olvasni a prágai emlékekről, a moszkvai anyai nagymamánál töltött nyarakról. És tanulságos, elgondolkodtató volt szembesülni azzal, milyen kemény harcot kell vívniuk a kamaszoknak ahhoz, hogy beilleszkedjenek egy idegen kultúrába. Egy több hetes vidéki nyaralás során, amikor a tizenkét éves Katiának alkalma van bepillantást nyerni egy tősgyökeres svéd család mindennapjaiba, egy időre részese lehet annak az életformának, amire annyira vágyik.

2015. június 14., vasárnap

Doris Dörrie: Álomférfi (Der Mann meiner Träume)



  A kisregény főhőse Antonia, egy bulémiás fotómodell. A férfiakkal sajnos nincs szerencséje, nem találta még meg az igazit, pedig már huszonnégy éves. Helyesebben szólva az férfi, akire vágyik, csak álmaiban létezik - és egy (a könyv borítóján látható) középkori itáliai festményen.

  A sors különös fintoraként találkozik a festmény hasonmásával: az illető az egyik bevásárlóközpont előtt kéreget piszkos göncökben. Antonia habozik, mit tegyen, végül elszánja magát a nagy lépésre...

  A könyv érdekes kérdéseket vet föl: Mennyiben alkalmazkodik a világ álmainkhoz (és vice versa)? Hogyan lehet szépen megélni a nagy fellángolás utáni éveket? Mennyire fontosak az elvek egy kapcsolatban?

2015. május 18., hétfő

Csabai László: Szindbád Szibériában




  Ismét egy krimi, de térben is időben távol tőlünk. A negyvenes évek Szibériájában játszódik a könyv. Szindbád, alias Schiffer Árpád magyar gulágfogoly egy szerencsés fordulat következtében - rájön, hogy ki lopta el a lágerparancsnok fegyverét - kikerül a civil életbe, detektívként dolgozhat. Sok-sok bűntény tárul fel előttünk a könyv lapjain, megannyi szörnyűség, családtagok közé is éket verő történés. Szindbád - néha hihetetlenül pontos - logikával következtet ki dolgokat, old meg rejtélyeket. Egyes bűnügyek látszólag befejezetlenül kerülnek kívül látókörünkön, míg egyszer csak egy félmondatban meg nem említi az író a feloldást.

  A politikai és földrajzi vonatkozások engem annyira nem érdekeltek, sokszor átugrottam azokat a részeket. Az emberi sorsok, egyéni tragádiák viszont nagyon magukkal ragadtak. Mint például az a jelenet, amikor a háborúba induló Grecki még utoljára kimegy családjával a nyaralójukba, a felesége tejszínes meggyet tesz az asztalra, a gyerekek a patakban játszanak... Grecki megvárja, hogy a gyerekek bemenjenek az erdőbe játszani, hogy elkerülje a búcsúzás fájdalmát. Novella a krimiben.

  A krimi végén egy pár mondat, ami Szonyáról, Szindbád élettársáról szól, teljesen új megvilágításba helyezi az addig olvasottakat. Hátborzongató. És ahogy ez egy krimi második részéhez illik, a legutolsó oldalon nem hangzik el a döntő mondat, amelyből megtudnánk, hogy Szindbád hazatérhet-e a Szovjetúnióból a vágyva vágyott Nyárházára vagy sem... Talán lesz még folytatás?

2015. április 26., vasárnap

Mikael Niemi: Özönvíz (Fallvatten)


  A regény egy észak-svédországi vízierőmű gátszakadásának a fikciója. Pörgős katasztrófaregény, melyben gyorsan váltakoznak a szereplők és a helyszínek. Ami összeköti őket, hogy a tragédia pillanatában mind a Lule folyó partján vannak. (Egy férfit kivéve, akinek stockholmi lakásában két másodpercre elmegy az áram: ő ennyit észlel az egészből.) Néhány szereplő egy családot alkot(ott valamikor), vagy munkatársak. Mások eddig nem ismerték egymást, de a katasztrófa sodrásában egymásra utalódnak: hol segítik, hogy akadályozzák egymást a menekülésben.

  Jó magyarul olvasni pár dolgot olyan jelenségekről, amiket itt átáltem, de még így nem fogalmaztam meg. A svéd az erdőt pédául így írja le: "Lecsüngő zuzmókkal befont magas erdeifenyők, nyirkos moha, kőtömbök mindenütt." (7-8.o.) Nagyon találó!

Valami ilyesmi, a kőtömbök és a moha kevéssé látszik.

  A szöveg olvasásakor néha önkéntelenül is arra gondoltam, ez hogyan volt a svéd eredetiben. Egy helyen sós pogácsát (!) süt az egyik svéd háziasszony, és a hozzávalók között fahéj (!) is szerepel. Gondolom, ez a fahéjas csiga volt az eredetiben, ami itt kábé olyan általános, mint otthon a pogácsa. A tetején lévő durvára őrült só viszont bizarr, az igazából dekorcukor, ami sütéskor sem mállik szét.

2015. április 22., szerda

Ola Larsmo: Cselédnek nem (Jag vill inte tjäna)


  A könyv nagyon lassan indul, áttekinthetetlen, ki kicsoda és mi mire utal vissza vagy előre. Majdnem elvesztettem az ihletet, hogy tovább olvassam. Szerencsére átlendültem egy holtpoton, és a vége már kifejezetten izgalmas volt, nem tudtam letenni.

  A regény az 1800-as években játszódik Uppsalában. Főhőse egy orvos és egy szegény sorsú vidéki lány, aki a városban keres megélhetést. Mivel nem akar elszegődni cselédnek, az utcalányok sorsára jut. Az orvos és a lány útjai többször is keresztezik egymást. Az orvos feladata Uppsala örömlányainak a rendzseres egészségügyi ellenőrzése - a fertőzések elkerülése végett. Ám az orvos túllép hatáskörén, és segít a lányon, amikor bajba jut - és saját becsületésn sem esik csorba.

  Izgalmas korrajz, elgondolkodtató regény. Nem volt ám minden olyan jó a régi szép időkben.

  Nyelvezete érdekes, tele régies az szavakkal, tájnyelvvel. A regény frivol tartalmat sejtet, de az elbeszélő mindig visszafogott, szemérmes, diszkrét.

2015. április 6., hétfő

Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol (Den indiske tolken=Interpreter of Maladies)

 

Az amerikai-indiai írónő első novelláskötete, amely egyből elismerést szerzett neki. A másik novelláskötettek összehasonlítva ebben a kötetben kevesebb történet volt igazán jó.

 Több történet Indiában játszódik, ez kissé megnehezíti a távoli országban nem járatos olvasó számára az értelmezést. A legjobb novellákban a kulturális, egzotikus elemek nem játszanak döntő szerepet.

  Nagyon tetszett ez a könyv is összességében, szeretnék még mást is elolvasni a Lahiritől.

Tintin és a picarók (Tim und die Picaros)


  Kb. tíz évvel ezelőttig nem fordult meg képregény a kezemben. Manapság szinte minden nap olvasok képregényt - a gyerkeknek.

  A férjemnek nagy gyűjteménye van, sok közülük felnőtteknek íródott. Ez is azok közé tartozik.

  Tintin egy dél-amerikai országbeli gerillacsapat megsegítésére indul barátaival. A hatalmon lévő katonai vezetők megpróbálják hősünket ártamatlanítani, de ez természetesen nem jár sikerrel. A gerillákhoz érkezve azonban kiderül, hogy azok a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt harcképtelenek... Hőseink megpróbálnak ez ellen tenni valamit.

  A képregény nem tartozik Tintin legjobb kalandjai közé, és bevallom, a műfaj, nem a kedvencem... De nyelvgyakorlásnak ismét csak jó volt. És tágította a komfortzónámat ...

2015. április 1., szerda

Jhumpa Lahiri: Egy ismeretlen világ



Az indiai szármzású írónótől már régen el szerettem volna olvasni valamit. Ebben a kötetben nyolc novella foglal helyet, az utolsó három szorosan összefügg egymással.

Az elbeszélések üteme nyugodt, a leírások részletesek, érzékletesek. Lahiri stílusa nagyon magával ragadott.  A modern kor olyan jelenségei, mint a migráció, kultúrsokk, alkalmazkodás és elidegenedés minden történetben megjelennek. Főhősük egy-egy indiai származású család vagy fiatal, aki az Egyesült Államokban keresi boldogulását. Nagyon finom érzékkel láttat az író lelki folyamatokat, konfliktusokat. Remekül megjeleníti hősei jellemét, néha könyörtelenül őszinte, illúziómentes, szinte minden titkukat felfedi. A legtöbb történet vége tragikus vagy legalábbis keserédes, mégsem kilátástalan.

Nagyon tetszettek ezek a történetek. Egy-egy hős olyan közel került hozzám, hogy szinte magam előtt láttam őt, és arra vágytam, hogy régi ismerősként elbeszélgethessek vele. 


Az utolsó történet hősei Rómában, egyik kedvenc városomban találkoznak sok-sok év után. Szinte éreztem a város hangulatát, illatát, miközben olvastam a novellát. Már csak ezértis megérte elolvasni a könyvet.

Lee Child: Elvarázsolt dollárok




A férjem nagy Lee Child-rajongó, az összes eddigi könyvét elolvasta. Megkérdeztem tőle, hogy a szerző melyik könyvét ajánlja. Ez a krimi egy sokkötetes sorozat legelső része, erre esett a választása. 

A főszereplő, Jack Reacher - egykori katonai rendész - szabadon vándorol városról városra az Egyesült Államokban. Cálja csupán az, hogy észrevétlen maradjon, és szemlélje a világot. De sorsa másképp alakul.  A könyv első lapjain gyilkosság gyanújával letartóztatják egy olyan kisváros egyik éttermében, ahol életében most jár először, alig félórája van ott. Még aznap este börtönbe kerül, és attól kezdve folyamatosan veszélyben van az élete. Margrave, a jómódú, példásan tisztán tartott, idillikus és álmos kisváros egy korrupt bűnbanda kezében van. Reacher személyes okokból elhatározza, hogy szembeszáll velük. 


A krimi nagyon lendületes, szinte lehetetlen letenni. A könyv sok brutális leírást tartalmaz, amelyeket filmen biztos nem bírnék végignézni, olvasni is elég borzasztó volt. Azokon a részeken viszont mosolyogtam, amikor a szupernyomozó hihetetlen intuícióval jön rá dolgokra, összefüggésekre.

Rados Virág: In flagranti




Az első pár oldal után majdnem félretettem a könyvet alpári nyelvezete miatt. Aztán hozzászoktam, és rájöttem, hogy a témának megfelelő a nyelvválasztás.

Novellák során különböző női sorsokat mutat be az írónő. Minden történetben hősnő szerelmi és szexuális élete van a középpontban. Kiderül, rengeteg a buktató, csak a hölgyek elenyésző töredékének sikerül biztonságot adó kapcsolatban révbe érnie. Tényleg ennyire rossz a statisztika? Ha igen, mi az oka? Az utolsó előtti novella, amelyben egy pszichológos tart előadást az egyetemen, valamennyire választ ad a kérdésre.


Nem volt meggyőző ez a könyv. Erénye a novellák közötti összefüggés ügyes megszerkesztése (az egyik novella mellékszerplője a következő főhőse, és így tovább). Ez az eszembe jutattott egy másik, régen olvasott könyvet. Megyek is, utánanézek.

Francesca Simon: Rosszcsont Peti és a foci



Nagyon mulatságos gyermekkönyvet olvastunk el. A rakoncátlan főhős igen leleményesen képtelen és kényelmetlen helyzetbe hozza azokat, akiket (éppen) nem kedvel. 

Egyik alkalommal, naplót javít, máskor ruhát kell vásárolnia, bár nem akar, majd focimeccset játszik, és végül megtréfálja az egyik osztálytársát. Ártalmatlan gyermekcsínyeknek tűnik a legtöbb húzása, de ha kinevettük magunkat, a kisiskolás korosztállyal jól el lehet beszélgetni a történetekről: Mi történik a sorok mögött? Hogyn érezhetik magukat a megtréfált, pórul járt szereplők?


A fordítás remek, ötletes, szórakoztató, remek munkát végzett a fordító. 

Parti Nagy Lajos: Hősöm tere



Pár éve megvettem ezt a könyvet, és elkezdtem olvasni, de pár oldal után félretettem. Most viszont alig bírtam letenni. Különös, hogy mennyit változik az ember egy pár éve alatt. Vagy csak hangulat kérdése lenne, mikor mi tetszik?

Annak idején főleg azért vettem meg ezt a regény, mert a szerzőjével egy író-olvasó találkozón személyesen is találkoztam. A találkozót egyik akkori magyartanár kollégám szervezte a lakásán, és nagyon jól esett, hogy én is ott lehettem. Parti Nagy Lajos akkor beszélt erről az épp készülőben lévő könyvéről. 

A regény fantasztikus és egyben félelmetes fikció a szó igazi értelmében: játék a képzelettel. Sok izgalmas kérdést feszeget. Mennyiben azonos illetve szétválaszthatatlan a hús-vér szerző és az írói én, valamint képzeletének szülöttei? Hogyan hat egyik a másikra? Hol a határ ember és állat között? Hol a határ a diktatúra ellenségei és kiszolgálói között?

A regény nyelvezete magával ragadó: sok-sok regisztert megszólaltat a köznyelvtől a klasszikus irodalmi utalásokon át kitekert szólásokig, közmondásokig. Egyszerűen bravúros. 


Az biztos, hogy végigfut majd a hátamon a hideg, ha legközelebb egy galambot látok.

2015. február 28., szombat

Susanna Tamaro: Felelj nekem





  Az olasz írónő három novellán keresztül mutat be tragikus emberi sorsokat. Csalás, féltékenység, prostitúció jellemzi a történeteket. A kisiklott életű hősök nem hisznek sem Istenben, sem a pokolban.  Mikor már elviselhetetlenné válik létük, valahonnan feltűnik egy jel, egy üzenet egy másik, jobb világból. Ez néha egy szerzetes, de néha csak egy hűséges kóbor kutya, amely vigasztal.

  Nagyon érdekes volt olvasni ezeket a tragikus történeteket. Mindegyik novellának nyitott a befejezése, tehát van remény...

Maeve Binchy: Szív és lélek (Heart and Soul)




  A könyvtárban az újdonságokat tartalmazó polcon volt ez a könyv, és hazahoztam.

  Az alapötletet szeretem: hogyan épít fel egy tehetséges vezető (Clara Casey) a semmiből egy jól működő szív-rehabilitációs közpotot. Nagyon tetszenek az olyan filmek, regények, amelyek egy sikeres folyamatot mutatnak be.

  A regény elején (amely Dunlinban játszódik) az a kellemetlen érzésem támadt, hogy ebben a műben mindenki kompetens (a gyógytornásztól kezdve a bevándorló lengyel lányig, aki mindenes lesz a klinikán), és ha minden mindig szuperül megy, miről fog vajon szólni a hátralévő háromszász oldal. Szerencsére közbejött pár bonyodalom, amin lehetett izgulni.

  A regény legnagyobb értéke, hogy sok-sok pozitív emberi példát mutat be arról, hogy hogyan lehet jól megélni a legkülönfélébb élethelyzeteket (szívinfarktus utáni rehatiblitáció, volt barát öngyilkossága utáni lelkiismeretfurdalás stb.)

2015. február 21., szombat

Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban



  Mit is mondhatnék erről a könyvről? Varázslatos. Szellemes. Fordulatos. Fájdalmasan szép. Nem szókimondó, csak sejteti a mélyebb tartalmat. A hatévesben is ugyanazt a nyugtalanító, feszítő, kényelmetlen érzést keltette, mint bennem. És amikor kérdezett, nem tudtam neki egyenes választ adni, mert a könyvben sincs. Csak a varázslat, a sejtelem, s titok, ami életünk sajátja.

Katarina Janouch: Vértestvérek (Blodsystrar)





A Cecilia Lundról szóló krimisorozat újabb részét olvastam el januárban. Az ötgyermekes, elvált szülésznő egyik éjszaka egy tragikus kimenetelű szülésnél asszisztál. Nagyon megérinti a két haláleset, és nem tud szabadulni az egyedül maradt férj, édesapa fájdalmas magányától. 

  A regény másik szálán egy eszméletét vesztett kismamát hoznak be a kórházba. A fiatal nő hetekig kómában fekszik, nem sikerül megállapítani a személyazonosságát. Cecilia elkezd nyomozni, a szálak egy kolostorba vezetnek...

  Az írónőtől megszokott módon halad előre a cselekmény: a reális élet eseményeit bemutató fejezetek közé álomszerű belső monológok ékelődnek be. A mű vége most is dinamikus, izgalmakkal teli és nyitott a folytatásra.

2015. január 18., vasárnap

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok


A Rádiószínház hangtárában leltem rá először a történetre. Megfogott a hangulata, a cselekménye. Ezért kivettem a könyvtárból és elolvastam. - Annak ellenére, hogy már hallottam a történetet, nem volt unalmas.
  A negyvennyolcas szabadságharc magyar emigránsairól szól a regény. A bukás utáni személyes tragédiákat is bemutatja, de nem  veszik el önsajnálatban. Nemcsak magyar szereplők szemén keresztül látjuk a múlt és a jelen eseményeit, hanem skót, francia, angol szemszögből is.
  A legjobban a finom pszichológiai érzékkel megírt részek tetszettek (hogyan közlik óvatosan, fokról fokra a adagolva a szörnyű igazszágot a Bárdy-családdal, illetve hogyan kottyantja el a félve őrzött titkot az egyik szereplő), valamint a regény vége, ami nyitott, többféle értelmezést megenged. A legmegrázóbb részek - a vérengzés leírásán kívül - azok voltak, amelyekben a hasis mámorában elmerülő magyar urakról olvashattam.
  Kíváncsivá tett a kortásrs írónő többi munkájára is.