Jan Guilluo, a svéd újságírás és irodalom "nagy örege" nyilatkozta egyszer, hogy ez az egyik kedvenc regénye. Gondoltam, akkor én is adok neki egy esélyt.
A dán szerző Marstal városából származik, ahol a regény nagyrészt játszódik. Az elbeszélő egy kollektív "mi", a város közös emlékezete. Négy nagyobb részre osztható a könyv, minden résznek van egy főszereplője: az 1840-es évek és Laurids, később fia, Albert és az első világháború borzalmai, majd Albert kapcsolata Klara Friis-zel, és végül Klara fia, Knud Erik, aki belekeveredik a második világháborúba. Egészében jó volt, nagyon érzékletesen írja le a vízen folytatott háború borzalmait, szinte hallani a hangzavart, érezni a bűzt, és lábunk alatt a vértől és kiloccsant agyvelőtől síkos fedélzetet. Drámai fordulatokban gazdag könyv, árnyaltan írja le a lelki történéssket - ezek a pozitívumai. A csatajelenetek és haditengerészeti manőverek leírása viszont nem kötött le.
