2015. február 28., szombat

Susanna Tamaro: Felelj nekem





  Az olasz írónő három novellán keresztül mutat be tragikus emberi sorsokat. Csalás, féltékenység, prostitúció jellemzi a történeteket. A kisiklott életű hősök nem hisznek sem Istenben, sem a pokolban.  Mikor már elviselhetetlenné válik létük, valahonnan feltűnik egy jel, egy üzenet egy másik, jobb világból. Ez néha egy szerzetes, de néha csak egy hűséges kóbor kutya, amely vigasztal.

  Nagyon érdekes volt olvasni ezeket a tragikus történeteket. Mindegyik novellának nyitott a befejezése, tehát van remény...

Maeve Binchy: Szív és lélek (Heart and Soul)




  A könyvtárban az újdonságokat tartalmazó polcon volt ez a könyv, és hazahoztam.

  Az alapötletet szeretem: hogyan épít fel egy tehetséges vezető (Clara Casey) a semmiből egy jól működő szív-rehabilitációs közpotot. Nagyon tetszenek az olyan filmek, regények, amelyek egy sikeres folyamatot mutatnak be.

  A regény elején (amely Dunlinban játszódik) az a kellemetlen érzésem támadt, hogy ebben a műben mindenki kompetens (a gyógytornásztól kezdve a bevándorló lengyel lányig, aki mindenes lesz a klinikán), és ha minden mindig szuperül megy, miről fog vajon szólni a hátralévő háromszász oldal. Szerencsére közbejött pár bonyodalom, amin lehetett izgulni.

  A regény legnagyobb értéke, hogy sok-sok pozitív emberi példát mutat be arról, hogy hogyan lehet jól megélni a legkülönfélébb élethelyzeteket (szívinfarktus utáni rehatiblitáció, volt barát öngyilkossága utáni lelkiismeretfurdalás stb.)

2015. február 21., szombat

Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban



  Mit is mondhatnék erről a könyvről? Varázslatos. Szellemes. Fordulatos. Fájdalmasan szép. Nem szókimondó, csak sejteti a mélyebb tartalmat. A hatévesben is ugyanazt a nyugtalanító, feszítő, kényelmetlen érzést keltette, mint bennem. És amikor kérdezett, nem tudtam neki egyenes választ adni, mert a könyvben sincs. Csak a varázslat, a sejtelem, s titok, ami életünk sajátja.

Katarina Janouch: Vértestvérek (Blodsystrar)





A Cecilia Lundról szóló krimisorozat újabb részét olvastam el januárban. Az ötgyermekes, elvált szülésznő egyik éjszaka egy tragikus kimenetelű szülésnél asszisztál. Nagyon megérinti a két haláleset, és nem tud szabadulni az egyedül maradt férj, édesapa fájdalmas magányától. 

  A regény másik szálán egy eszméletét vesztett kismamát hoznak be a kórházba. A fiatal nő hetekig kómában fekszik, nem sikerül megállapítani a személyazonosságát. Cecilia elkezd nyomozni, a szálak egy kolostorba vezetnek...

  Az írónőtől megszokott módon halad előre a cselekmény: a reális élet eseményeit bemutató fejezetek közé álomszerű belső monológok ékelődnek be. A mű vége most is dinamikus, izgalmakkal teli és nyitott a folytatásra.