2017. január 5., csütörtök

A ruhagyártás rabszolgái (Modeslavar)



  Az idén ismét szeretnék írni azokról a könyvekről amelyeket kiolvastam. Tavaly volt pár, amiről nem írtam, de azokat most nem pótolom, inkább az új kalandokat dokumentálom.

  Elsőnek ezt a könyvet:



  Szó szerint a Divat rabszolgái lenne a címe, de ezt már lefoglalta egy Oscar Wild-esszégyűjtemény.

  A könyv leleplező zsurnalisztika: az újságíró sokszor veszélyes helyzetekbe kerülve a saját szemével akar meggyőződni bizonyos visszásságokkal, visszaélésekkel, mindezt a közvélemény elé akarja tárni és állásfoglalásra akar késztetni bennünket. 

  A könyv két írója, Moa Kärnstrand és Tobias Andersson Åkerblom az ötvenes-hatvanas évek svéd textilgyárait hasonlítj össze a mai távol-keleti üzemekkel. A különbség szinte csak idő- és földrajzbeli. Mindkét korban és helyszínen erős környezetszennyezéssel járt, jár a textilek előállítása, és a ruhák megvarrása: a munkakörülmények ezzel párhuzamosan siralmasak: a dolgozók egészségre ártalmas anyagokkal kerülnek érintkezésbe nap mint nap, ez sokszor betegséghez, korai halálhoz vezet. 

  Napjainkban pont az egyik nagy svéd áruházlánc tör egyre inkább előre a világpiacon és teremt rengeteg új munkahelyeket a fejlődő országokban. Az érem másik oldalára világít rá ez a könyv: a néha rabszolgatartásra hasonlító lakás- és munkakörülményekre, az alacsony bérekre, gyermekmunkára... Szívszorító olvasmány. 

  Mit tehet egy ilyen helyzetben a (kisgyermekes) vásárló? 

  Örül minden egyes régi, még használható ruhadarabjának, igyekszik megfoltozni, átalakítani őket.  Néha-néha megvarr egy-egy nadrágot, pizsamát, esetleg köt pulcsit vagy sapkát. Ja, és továbbra is elpasszolja a kinőtt, megunt ruhadarabokat a Vörös Keresztnek, és vásárol onnan is, ha akad kedvére való. A fent említett áruházláncot pedig lehetőleg messzire elkerüli.