2015. november 30., hétfő

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó


  T. K. az egyik kedvenc kortárs íróm. Biztos az is közrejátszik ebben, hogy amikor anno Egerben tanítottam (úgy tizenöt éve), az egyik magyartanár kollégám meghívta az írónőt egy író-olvasó találkozóra (erről talán már írtam Parti Nagy Lajos kapcsán is, egy másik alkalommal ő volt a sztárvendég, a kollégámnak voltak összeköttetései), szóval személyesen is volt alkalmam hallgatni őt, egy könyvespolcokkal körberakott, hangulatos nappaliban, úgy harminc másik ember tásaságában.

  A Pillanatragasztó egy novelláskötet, a Pixel és a Hazaviszlek, jó után talán ez a harmadik, amit tőle olvasok. Mindkettő nagyon emlékezetes, sok-sok megrázó történettel. Ez a kötet kicsit csalódást okozott, de egyben megkönnyebbülést is. A korábbi novellák (egy részük a Nők lapjában is megjelent korábba) sokszor annyira tragikusak voltak, hogy nehezen lehetett szabadulni a nyomásuk alól. Ez a kötet vegyesebb, egyes történetek lélegzetelállítóan torokszorítóak. A történetek másik típusa, amikor az olvasó csak sejti, várja a tragikumot, de a megoldás banális, hétköznapi. Kb. mint amikor egy krimiben egy sötét árnyról kiderül, hogy csak egy járókelő, nem orrgyilkos. Megkönnyebbülés és csalódás egyben.