Jean Rhys: Sargassohavet (Széles Sargasso-tenger)

Jane Brontë regényéhez kapcsolódva az egyik szereplő (Mrs Rochester) sorsát fejti ki ez a regény, jó száz évvel a másik megjelenése után. Könyvklubos kollégáim választották ki ezt a két művet, elég nagy elvárással kezdtem neki. Sajnos csalódnom kellett. Nem értem, miért lett világhírű a szerzője. Lehet, hogy az volt a baj, hogy folyton a másikhoz mértem, nagyon friss volt még az elragadtatás, amit az okozott. Értem én, hogy kell a posztkolonális irodalom, de mindez csak racionalitás. A szívemet nem ejtette rabul.

Érdekesség, hogy életemben először sikerült egyszerre 7 példányt lefoglalnom és kikölcsöznöm ugyanabból a műből. Könyvkluboknak volt összeállítva, és csak így en bloc lehetett elhozni ... 

a

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Legalább egyszer olvastam már ezt a klasszikus regényt, de szerencsére nem emlékeztem minden részletére. Csak halványan sejtettem, mi lesz a következő fordulat, de mindez nem vett el semmit az olvasás élvezetéből. Mint amikor megörülünk annak, ha kedves, ismerős arcot látunk, és nem az unalom tölt el bennünket: a cselekmény újra-átélése, -felismerése is ilyen örömet okozott. A jövőre nézve remélem, hogy pár évtized múlva újra elfelejtem majd e regény egyes részleteit, és ismét örömmel olvasom majd...

Modern, bár a 1800-as években íródott. Kiáll a női egyenjogúság mellett, sőt minden embert egyenlőnek tekint származástól, egészségi állapottól és vagyoni helyzettől függetlenül.

A nyelvezete olyan, mint egy izgalmas, szövevényes dzsungel, nagyon sokszínű és öntörvényű. Pár mai modern regénnyel összevetve (melyek néha telepített, unalmas erdőkhöz hasonlítanak) szembetűnő a különbség.

Maga a példány anyonolvasott könyvtári könyv. Ezt is szerettem benne.

Karolina Ramqvist: Bröd och mjölk (Kenyér és tej)

  Már régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, de kibírtam, hogy nem vettem meg a boltban, hanem kivártam, amíg a könyvtárban is hozzáférhető lesz.

  Az egyes szám első személyű elbeszélő az evéssel való kapcsolatáról szól a könyv. Főleg arról, gyermekkorában mit (nem) evett szívesen. A regény többi szereplőjét is azon keresztül ismerjük meg, hogy az "én" milyen az evéssel kapcsolatos emlékeket társít hozzájuk. Így ismerjük meg az elfoglalt anyukát, a kedves és takarékos nagymamát, a biológiai apát, a nevelőapát de még a szomszédokat is. Izgalmas fejezet, amikor a főszereplő elkészíti kislányának gyermekkora kedvenc ételét, a rizskochot, amit az nem akar megkóstolni. Azt hiszem, ezzel sok olvasó tud azonosulni. Mi is tesz egy ételt kedvenccé? Az ízek, az emlékek, régvolt emberek vagy valami más? - Realisztikus leírást kapunk a bulímiáról, az ezzel járó lelki és fizikai folyamatokról (érzékeny gyomrúak vigyázzanak!).

  A könyv kis csalódást okozott, egy idő után idegesítettek az ismétlések. Sokszor említi hogy a nagymama keveset evett, de szinte mindig rágcsált, nassolt valamit, hogy az anyukája nagyon szerette a kekszet teával stb. A nyelv és az események sokszor kiszámíthatóak. Mint egy telepített erdő.