Ivar Lo-Johansson: Mona halott (Måna är död)

A könyvklub legutóbbi összejövetelére olvastam. A többiek óva intettek, hogy nem nagy durranás.

A kötet két művet tartalmaz, én csak az elsőt olvastam el.

Az író a svéd munkásirodalom (nagyon elavultnak tűnhet, de tényleg ez a lényege) egyik fő egyénisége volt. Ez a regénye egy tragidiába forduló szerelmo történetet fest le. Fő dilemmája a szerelem és a hírnév közötti választás kínja, ami a mai olvasónak (nekem) teljesen koridegen.

Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak (Vi, de drunknade)

Jan Guilluo, a svéd újságírás és irodalom "nagy örege" nyilatkozta egyszer, hogy ez az egyik kedvenc regénye. Gondoltam, akkor én is adok neki egy esélyt.

A dán szerző Marstal városából származik, ahol a regény nagyrészt játszódik. Az elbeszélő egy kollektív "mi", a város közös emlékezete. Négy nagyobb részre osztható a könyv, minden résznek van egy főszereplője: az 1840-es évek és Laurids, később fia, Albert és az első világháború borzalmai, majd Albert kapcsolata Klara Friis-zel, és végül Klara fia, Knud Erik, aki belekeveredik a második világháborúba. Egészében jó volt, nagyon érzékletesen írja le a vízen folytatott háború borzalmait, szinte hallani a hangzavart, érezni a bűzt, és lábunk alatt a vértől és kiloccsant agyvelőtől síkos fedélzetet. Drámai fordulatokban gazdag könyv, árnyaltan írja le a lelki történéssket - ezek a pozitívumai. A csatajelenetek és haditengerészeti manőverek leírása viszont nem kötött le.

Mihail Alakszandrevics Solohov: Csendes Don

Csak úgy, találomra kölcsönöztem ki egy itteni, svéd könyvtár magyar részlegéről. Micsoda pozitív meglepetést okozott ez az ütött-kopott példány, sűrűn telenyomtaott, leheletvékony lapjaival!

Solohov Nobel-díjas regénye Tatarszkban, egy kis kozák faluban játszódik az 1910-es években. A középpontban a Melohov család áll, különösen Grigorij (Grisa) nevű fiuk. A regény bemutatja a gondtalan fiatalembert, aki elcsábítja a szép szomszédasszonyt, aztán bevonul katonának, megismerkedik a bolsevik eszmékkel, átéli az első világháború borzalmait, megnősül, gyerekei születnek, csalódik a politikai eszmékben, részt vesz a kozákok honvédő (polgár)háborújában, és végül idő előtt testileg-lelkileg megrokkanva tér haza szülőfalujába, ahol szinte egész családja elpusztult.

Remekül megírt, tragikus. A költői tájleírások és a háború borzalmainak realisztikus bemutatása megrázó ellentétet alkot. Mégis reményteli, az élet győzelmét hirdeti a borzalmak ellenére. Bevallom, hogy a politikai vitákat és a csatajelenetek egy részét kihagytam, a magánéleti szál jobban vonzott.

Björn Göransson: Maria Elisabeth Hesselblad

Könyvtári kiárúsításon vettem ezt a könyvet, melyet egy kedves ismerősünk (katolikus pap) írt.

A címben szereplő, svéd származású szentről szól.

A könyv legérdekesebb részei azok, ahol a szerző (remek empátiáról téve tanúbizonyságot) leírja a szent gyermekkorát. A meglévő adatokból, levelekből szemléletese állítja elénk a 150 évvel ezelőtti viszonyokat, a környezetet, amelyben Elisabeth élt.

Jean Rhys: Sargassohavet (Széles Sargasso-tenger)

Jane Brontë regényéhez kapcsolódva az egyik szereplő (Mrs Rochester) sorsát fejti ki ez a regény, jó száz évvel a másik megjelenése után. Könyvklubos kollégáim választották ki ezt a két művet, elég nagy elvárással kezdtem neki. Sajnos csalódnom kellett. Nem értem, miért lett világhírű a szerzője. Lehet, hogy az volt a baj, hogy folyton a másikhoz mértem, nagyon friss volt még az elragadtatás, amit az okozott. Értem én, hogy kell a posztkolonális irodalom, de mindez csak racionalitás. A szívemet nem ejtette rabul.

Érdekesség, hogy életemben először sikerült egyszerre 7 példányt lefoglalnom és kikölcsöznöm ugyanabból a műből. Könyvkluboknak volt összeállítva, és csak így en bloc lehetett elhozni ... 

a

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Legalább egyszer olvastam már ezt a klasszikus regényt, de szerencsére nem emlékeztem minden részletére. Csak halványan sejtettem, mi lesz a következő fordulat, de mindez nem vett el semmit az olvasás élvezetéből. Mint amikor megörülünk annak, ha kedves, ismerős arcot látunk, és nem az unalom tölt el bennünket: a cselekmény újra-átélése, -felismerése is ilyen örömet okozott. A jövőre nézve remélem, hogy pár évtized múlva újra elfelejtem majd e regény egyes részleteit, és ismét örömmel olvasom majd...

Modern, bár a 1800-as években íródott. Kiáll a női egyenjogúság mellett, sőt minden embert egyenlőnek tekint származástól, egészségi állapottól és vagyoni helyzettől függetlenül.

A nyelvezete olyan, mint egy izgalmas, szövevényes dzsungel, nagyon sokszínű és öntörvényű. Pár mai modern regénnyel összevetve (melyek néha telepített, unalmas erdőkhöz hasonlítanak) szembetűnő a különbség.

Maga a példány anyonolvasott könyvtári könyv. Ezt is szerettem benne.

Karolina Ramqvist: Bröd och mjölk (Kenyér és tej)

  Már régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, de kibírtam, hogy nem vettem meg a boltban, hanem kivártam, amíg a könyvtárban is hozzáférhető lesz.

  Az egyes szám első személyű elbeszélő az evéssel való kapcsolatáról szól a könyv. Főleg arról, gyermekkorában mit (nem) evett szívesen. A regény többi szereplőjét is azon keresztül ismerjük meg, hogy az "én" milyen az evéssel kapcsolatos emlékeket társít hozzájuk. Így ismerjük meg az elfoglalt anyukát, a kedves és takarékos nagymamát, a biológiai apát, a nevelőapát de még a szomszédokat is. Izgalmas fejezet, amikor a főszereplő elkészíti kislányának gyermekkora kedvenc ételét, a rizskochot, amit az nem akar megkóstolni. Azt hiszem, ezzel sok olvasó tud azonosulni. Mi is tesz egy ételt kedvenccé? Az ízek, az emlékek, régvolt emberek vagy valami más? - Realisztikus leírást kapunk a bulímiáról, az ezzel járó lelki és fizikai folyamatokról (érzékeny gyomrúak vigyázzanak!).

  A könyv kis csalódást okozott, egy idő után idegesítettek az ismétlések. Sokszor említi hogy a nagymama keveset evett, de szinte mindig rágcsált, nassolt valamit, hogy az anyukája nagyon szerette a kekszet teával stb. A nyelv és az események sokszor kiszámíthatóak. Mint egy telepített erdő. 

Simin Daneshvar: Sorgehögtid (Gyászünnep)

  A perzsa írónő regénye az 1960-as évek végén játszódik Iránban. A háromgyermekes anya, Zari küzdelmét mutatja be, aki távol akarja tartani magát és családját a (polgár)háború szörnyűségeitől. A könyv címéből is kiderül, hogy ezzel sajnos kudarcot vall.

  Állítólag a modern iráni történelem kulcsregénye, különlegessége a női látásmódban is rejlik.

Alan Fournier: A titokzatos birtok

Tavaly nyáron, szentesi strand ingyen elvihető könyvei között bukkantam rá. Ha nem is a címe, de a külleme mindenképpen megfogott. A Fehér Holló Könyvek sorozat darabjaként jelent meg a Magvető Remekírók egyik köteteként, nagyon esztétikus még így, kissé viharvert állapotban is.

Maga a regény egy francia kisvárosban játszódik, valamikor az 1800-as években. Ifjú főszereplői a boldogság kék virágát keresik, de amikor megtalálják, nem tudnak élni vele és boldogtalanok maradnak. A szenvedélyes, álmodozó ifjúkornak állít gyönyörű emléket.

Dörte Hansen: Zur See (Tengerre)

A német írónő újabb regénye. Nem okozott csalódást!

Egy észak-német szigeten játszódik. A sziget lakóin keresztül izgalmas és szívhez szóló keresztmetszetet készít arról a minitársadalomról, amely mint minden emberi csoport a múlt árnyékában és a jövő kihívásai előtt áll. Különösen megérintett ez a könyv, mivel volt szerencsém azon a vidéken járni, ottani emberekkel találkozni. 

A könyv kegyetlen tükröt tart a modern utazó (turista) elé. Mindenkinek ajánlom!

Külön öröm, hogy könyvtári úton sikerült megszereznem.

Annie Ernaux: Omständigheter (Körülmények)

A Nobel-díjas szerző önéletrajzi ihletésű kisregénye, melyben leírja, hogyan esett át a hatvanas években egy illegális abortuszon. Naplóbejegyzésekre támaszkodik, szándékosan tárgyilagosan, érzelemmentesen ábrázolja az eseményeket.

Sigfrid Siwertz: Det stora varuhuset (A nagyáruház)

A helyi vasútállomás ingyen elvihető könyvei között találtam rá a könyvre. Számomra eddig ismeretlen svéd író, aki az 1800-as évek utolsó harmadában született, és hosszú élete során sok művet írt.

Ez a regény egy stockholmi áruházban játszódik. Egy-egy fejezete az áruház különböző dolgozóit mutatja be Goldmantól, az igazgatótól kezdve az egyszerű eladókig. Érdekes, elgondolkodtató korrajz az 1920-as évekből.

Nógrádi Gábor: A csere

Ajándékba kapott könyv, amit a tizennégy évesnek olvastam fel. Modern Koldus és királyfi.

Lackfi János: Jóéjt puszi

Gianrico Carofiglio: På sannolika skäl (Testimone Inconsapevole, Minden valószínűség szerint)

  Egy kedves ismerősöm tanácsára kölcsönöztem ki azt a könyvet. A szerző olasz, maffiaellenes ügyvéd a hazájában.

  A könyv egy pszichés problémákkal küzdő ügyvédről szól, akinek az "ölébe hull" egy reménytelen, és kevés fizetéssel kecsegtető eset: egy alkalmi munkából élő bevándorlót kell megvédenie gyermekgyilkosság gyanúja ellen. A krimi és a lélektani regény között egyensúlyoz a szerző.

  Nem azt mondom, hogy nincsenek elvarratlan szálak és következetlenségek a könyvben, de ennek ellenére izgalmas (nem rémisztő, azokat nem bírom), érdemes elolvasni. Sajnos nem találtam magyar fordítást a neten, az olasz eredetin kívül angolul és németül érhető el.