2017. május 6., szombat

Mörk Leonóra: Holdfény szonáta



  Végre sikerült távkölcsönzéssel magyar nyelvű könyvekhez jutnom a Göteborgi könyvtárból! Bár itthon is van egy jó régebbi pár könyvem, jó az újabb könyvekhez is hozzájutni.

  Ez a romantikus regény Bodrogi Eszter, egy magyar orvos, és Alexander Thiemann, egy osztrák zongoraművész különös románcáról, valamint egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat kalandos sorsáról szól.

  A könyv erőssége a részletek szemléletes leírása (pl. hogyan néz ki egy osztrák hegyi vendéglő), valamint sokszor használ vicces nyelvi fordulatokat. A történet ennek ellenére sajnos elég kiszámítható, legfeljebb szórakoztató, de nem különösebben elgondolkodtató. Nyári, kellemes, könnyű olvasmánynak megfelel.

Anne-Marie Körling: Ovan trädtopparna (A fák lombja felett)




  A könyv egy riportgyűjtemény eredménye. A szerző olvasási szokásaikról kérdezi  az interjúalanyokat, akikről nemükön és életkorukon kívül semmit sem árul el - a legidősebb alany kilencvenhárom, a legfiatalabb kétéves. Bár mindannyian ugyanazokat a kérdésekez kaphatták, a válaszok természetesen sokfélék.

  Az olvasás és a könyvek megkedvelését sokan a gyermekkori pozitív emlékekre vezetik vissza: a hangos mese- és egyéb könyvek olvasására úgy az iskolában mint otthon. A könyvtárba járást is sokan említik, valamint a olvasás élményével járó szárnyalás érzését, amit a könyv címe is tükröz.

  Ha történik is máshol ehhez hasonló (közvélemény)kutatás, akkor annak általában csak az összefoglalását olvashatjuk mondjuk egy tanároknak szóló újságban, körülbelül ilyen cím alatt: "Hogyan kedveltessük meg az olvasást a gyerekekkel?". Jó, hogy most nem ez történt, hanem "első kézből" kaptam az információt egy olyan témában, ami nagyon érdekel.

  Igen, és megfogadtam, hogy ezentúl igyekszem minden nap hangosan olvasni itthon, és előkerestük a gyerekek olvasójegyét.

2017. március 7., kedd

Katerina Janouch: A mezítlábas lány (Barfotaflickan)





  Kb. egy hete kaptam ezt a könyvet a férjemtől, nagyon gyorsan sikerült elolvasnom. Főleg vonaton és buszon faltam az oldalakat a gyapjúfesztiválra jövet-menet.

  A sorozat előző köteteinek egy részéről már írtam itt a blogon. Ismét a jól ismert Cecilia Lund (ötgyermekes elvált anyuka és szülésznő) a főhős. Pörög körülötte az élet: munka, család, alkalmi kapcsolatok és 'magánnyomozó'i teendők szédítő körförgása. Cecilia mindig megérzi a veszélyt, keresi a kihívást, nem megy egy érzéketlenül az őt fölháborító dolgok mellett. Ebben a kötetben egy fiatal koldus nő sorsa nem hagyja nyugodni.

  A kötet izgalmas, a szerzőnő ügyesen gabalyítja a szálakat. Az erotikus jeleneteket valahogy nem látom indokoltnak (legalábbis nem mindegyiket). A kötet vége szerintem össze van csapva, tőmondatokban hangzik csak el pár fontos dolog, aminek a kibontására vártam. Néhány ellentmondás is becsúszott a végefelé, ettől eltekintve a következő részt is szeretném elolvasni. Hiába, az ember hozzászokik a szereplőkhöz, a könyv hangulatához...

2017. március 1., szerda

Selma Lagerlöf: Jeruzsálem





  Nagyon régen megvan már ez a könyv. Írója nagy nevű alkotó, és rémlik, hogy a filmet is láttam valamikor, legalábbis egy részletét. Hogy miért kellett több évet várakoznia a könyvespolcon, rejtély.

  A nyelvezete régies, az elbeszélés érdekes. Néha éveket átugrik, hogy egy-egy drámai jelenetre koncentráljon. Erőssége egy-egy jelenet felépítése, a szereplőkben végbemenő dilemmák ábrázolása. A végén már túlzottnak éreztem a megszokott "Most vajon meggoldolja-e magát az illető és ha igen, ismét meggoldolja-e majd vajon magát", demásrészt amiatt volt izgalmas a könyv.

  Másrészt rengeteget meg lehet tudni belőle az 1800-as évek végén élt svéd parasztok szokásairól, életkörülményeiről. (És arról is, hogyan alakultak ki a kisebb egyházak, amelyeknek itt szabadegyház a neve, véletlenül sem szekta.) Azt hiszem, az egyik kedvenc részem az volt, amikor egy nő magányosan ül egy szobában, néz ki az ablakon elgondolkodva. Bejön az öccse, erre a nő elpirul, mert rajtakapták, hogy csak úgy, mindenféle kézimunka nélkül, tétlenül ücsörgött...

  A könyv szereplői nagyon a szívemhez nőttek, hiányozni fognak.

2017. február 5., vasárnap

Bunkó finnek (Finnjävlar)





  A könyv címe igencsak provokáló, politikailag inkorrekt, iskolai szünetekben számtalanszor elhangozhatott. A kötetben tizenhét finn származású, vagy svédországi finn mesél arról, milyen volt a hetvenes-nyolcvanas években átvándorolni Finnországból Svédországba. Ez a világ más tájairól nézve talán nem olyan egetrengető esemény, de a könyvet olvasva rájövünk, milyen kultúrsokkban volt részük az ország új lakosainak, még akkor is, ha az alapvető anyagi dolgok (főleg a munkahely) adottak voltak. Más kultúra és nyelv, "színtiszta" finn lakótelepek, munkahelyek és iskolai osztályok lassították az integrációt. A finn kisebbséggel szemben nem volt toleráns a svéd többség, néha megalázó módon kényszerítették a finneket nyelvük feladására. Kemény fizikai munka, rokkantság, társadalmi izoláció, alkolholizmus: kemény árat fizettek az én generációmmal kb. egyidős szerzők szülei a svéd jóléti társadalom vendégmunkásaiként.

  Ma ez már mesébe illő történetnek tűnik, a svéd társadalom (legalábbis hivatalos szinten) rengeteget változott pozitív irányban (legalábbis ami a finnekhez való hozzáállást illeti). Az utóbbi pár év újabb kihívásokat hozott, meglátjuk, ezekkel hogyan bírunk.

  A könyvet személyes okokból is érdeklődve olvastam. A férjem családja is hasonló utat járt be, sok mindenben rájuk ismertem. Így talán könnyebben megértem őket.

2017. január 5., csütörtök

A ruhagyártás rabszolgái (Modeslavar)



  Az idén ismét szeretnék írni azokról a könyvekről amelyeket kiolvastam. Tavaly volt pár, amiről nem írtam, de azokat most nem pótolom, inkább az új kalandokat dokumentálom.

  Elsőnek ezt a könyvet:



  Szó szerint a Divat rabszolgái lenne a címe, de ezt már lefoglalta egy Oscar Wild-esszégyűjtemény.

  A könyv leleplező zsurnalisztika: az újságíró sokszor veszélyes helyzetekbe kerülve a saját szemével akar meggyőződni bizonyos visszásságokkal, visszaélésekkel, mindezt a közvélemény elé akarja tárni és állásfoglalásra akar késztetni bennünket. 

  A könyv két írója, Moa Kärnstrand és Tobias Andersson Åkerblom az ötvenes-hatvanas évek svéd textilgyárait hasonlítj össze a mai távol-keleti üzemekkel. A különbség szinte csak idő- és földrajzbeli. Mindkét korban és helyszínen erős környezetszennyezéssel járt, jár a textilek előállítása, és a ruhák megvarrása: a munkakörülmények ezzel párhuzamosan siralmasak: a dolgozók egészségre ártalmas anyagokkal kerülnek érintkezésbe nap mint nap, ez sokszor betegséghez, korai halálhoz vezet. 

  Napjainkban pont az egyik nagy svéd áruházlánc tör egyre inkább előre a világpiacon és teremt rengeteg új munkahelyeket a fejlődő országokban. Az érem másik oldalára világít rá ez a könyv: a néha rabszolgatartásra hasonlító lakás- és munkakörülményekre, az alacsony bérekre, gyermekmunkára... Szívszorító olvasmány. 

  Mit tehet egy ilyen helyzetben a (kisgyermekes) vásárló? 

  Örül minden egyes régi, még használható ruhadarabjának, igyekszik megfoltozni, átalakítani őket.  Néha-néha megvarr egy-egy nadrágot, pizsamát, esetleg köt pulcsit vagy sapkát. Ja, és továbbra is elpasszolja a kinőtt, megunt ruhadarabokat a Vörös Keresztnek, és vásárol onnan is, ha akad kedvére való. A fent említett áruházláncot pedig lehetőleg messzire elkerüli.