Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.
A könyv női főszereplője - aki egyes szám első személyben meséli el a törtünteket - hétvégi kirándulást tesz a hegyekbe barátaival. Azok este bemennek a közeli faluba, hősünk és a háziak kutyája otthon marad. Másnap reggel még mindig nem jöttek vissza a vendéglátók, így hősnőnk elhatározza, hogy ő is bemegy a faluba. Útközben váratlan akadályba, egy láthatatlan és áthatolhatatlan falba ütközik. A falon túl nem látni semmi életjelet: nem füstölnek a kémények, nem járnak autók Az emberek, állatok megkövülten, mozdulatlanul ülnek vagy fekszenek a házak körül, a legelőn. A fal minden irányban körbeveszi a hegyeket ahol az erdei házikó van a külvilágtól.
Hősünk lassan berendezkedik ebben a Robinson-létben. Szerencsére hozzászegődik egy tehén és egy cica, akik szintén a falon belül rekedtek. A kényelmes városi lét után kemény fizikai munka, nélkülözés és leleményesség kell a túléléséhez. Tüzifát vág, tehenet gondoz, vadat lő, ugart tör, hogy elültesse a házban talált kincseket: krumplit és babot. A kezdeti kétségbeesés után megtalálja a helyét ebben az egyszemélyes univerzumban. Néha idillinek mondható napokat él át annak ellenére hogy egyes-egyedül van az egész világon...
Bár az írónő a húszas évektől a hetvenes évekig élt, nagyon modern ez a szöveg. Aktuális temákat feszeget: környezetvédelem, önellátás, elszigetelődés.
Mindenkinek szeretettel ajánlom, magyarul is olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése