Már régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, de kibírtam, hogy nem vettem meg a boltban, hanem kivártam, amíg a könyvtárban is hozzáférhető lesz.
Az egyes szám első személyű elbeszélő az evéssel való kapcsolatáról szól a könyv. Főleg arról, gyermekkorában mit (nem) evett szívesen. A regény többi szereplőjét is azon keresztül ismerjük meg, hogy az "én" milyen az evéssel kapcsolatos emlékeket társít hozzájuk. Így ismerjük meg az elfoglalt anyukát, a kedves és takarékos nagymamát, a biológiai apát, a nevelőapát de még a szomszédokat is. Izgalmas fejezet, amikor a főszereplő elkészíti kislányának gyermekkora kedvenc ételét, a rizskochot, amit az nem akar megkóstolni. Azt hiszem, ezzel sok olvasó tud azonosulni. Mi is tesz egy ételt kedvenccé? Az ízek, az emlékek, régvolt emberek vagy valami más? - Realisztikus leírást kapunk a bulímiáról, az ezzel járó lelki és fizikai folyamatokról (érzékeny gyomrúak vigyázzanak!).
A könyv kis csalódást okozott, egy idő után idegesítettek az ismétlések. Sokszor említi hogy a nagymama keveset evett, de szinte mindig rágcsált, nassolt valamit, hogy az anyukája nagyon szerette a kekszet teával stb. A nyelv és az események sokszor kiszámíthatóak. Mint egy telepített erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése