Többször is olvastam már ezt a kopott, régi könyvet (anyai örökség lehet). Most leginkább a színfalak mögött játszódó kicsinyes politikai játszma fogott meg. Mikszáth mesterien, szórakoztatóan, fanyar humorral adja elő minden valószínűséggel saját tapasztalatait (ő maga is volt országgyűlési képviselő).
Persze a szerelmi szál is érdekes, és a végén fordulatos, izgalmas is. Még azt is megbocsátom Mikszáthnak, hogy Tóth Mihály kezében a döntő bizonyíték (egy megsárgult levéltöredék, amelyet Noszty Feri írt a lány behálózásáról szövetségesének, Homolódyné Máli néninek, a tatár hercegnőnek) a regény kevésbé hihető részletei közé tartozik, ki őrizget meg minden csipricsupri fecnit évekig?
Egy jelentéktelen rész, ami megfogott:
"-Bohók vagytok - nevetett az öregúr -, nem minden ismeretlen kutya van megveszve. De most már forduljunk meg hazafelé, mert az asszony vár az uzsonnával.
Ideje is volt, az elhanyatló nap utolsó sugarai villámlottak a szőlőleveleken, s otthon Tóthné asszony már egy jó félórája zsémbel, hogy mind elpang a kávéhoz való tej a tűzhelyen."
(266.o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése