A könyv egy riportgyűjtemény eredménye. A szerző olvasási szokásaikról kérdezi az interjúalanyokat, akikről nemükön és életkorukon kívül semmit sem árul el - a legidősebb alany kilencvenhárom, a legfiatalabb kétéves. Bár mindannyian ugyanazokat a kérdésekez kaphatták, a válaszok természetesen sokfélék.
Az olvasás és a könyvek megkedvelését sokan a gyermekkori pozitív emlékekre vezetik vissza: a hangos mese- és egyéb könyvek olvasására úgy az iskolában mint otthon. A könyvtárba járást is sokan említik, valamint a olvasás élményével járó szárnyalás érzését, amit a könyv címe is tükröz.
Ha történik is máshol ehhez hasonló (közvélemény)kutatás, akkor annak általában csak az összefoglalását olvashatjuk mondjuk egy tanároknak szóló újságban, körülbelül ilyen cím alatt: "Hogyan kedveltessük meg az olvasást a gyerekekkel?". Jó, hogy most nem ez történt, hanem "első kézből" kaptam az információt egy olyan témában, ami nagyon érdekel.
Igen, és megfogadtam, hogy ezentúl igyekszem minden nap hangosan olvasni itthon, és előkerestük a gyerekek olvasójegyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése