Daniel Kehlmann: Ruhm

Kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön ezt a könyvet.

Több rövid történet fűzére. Az utolsó visszacsatol az elsőhöz, így körkörös hatást ér el a mesélő. Néha - roppant szórakoztató módon - kiszólnak a szereplők a történetből és perlekedni kezdenek az íróval: "Egészséges és fiatal szeretnék lenni, írd át a sztorit, légysz." És hát átírja, mert mindenható íróként megteheti, és közben abban reménykedik, hogy amikor majd ő (az író) is öreg és beteg lesz, valaki ugyanígy vissza tudja majd varázsolni őt... És ez az a pont, ahol lehullik a mindenható írói lepel, és csak egy egyszerű, mindennapi ember áll előttünk. Aki ugyanakkor remekül ír, játékos és alázatos egyben.

Agatha Christie: Pókháló

 Tizennégyéves lényomnak olvastam fel reggeli közben ezt a krimit.

A remek írónő ezúttal is izgalmas, fordulatos történetet alkotott. 

Clarissa fiatal, elbűvölő teremtés, nemrég házasodott össze Henryvel, aki gazdag diplomata. Henry első házasságáből született tinédzser lánya, Pippa is velük lakik. Egyik este Henrynek el kell mennie otthonról munkaügyben, így Clarissa Pippával, a személyzettel és négy kedves barátjával marad otthon. Hirtelen felbukkan egy kétes alak a múltból, követelőzik és megzsarolja Clarissát, majd távozik. A betolakodó kis idő múlva visszalopózik a házba, ahol valaki megöli. Clarissa és vendégei megpróbálják eltüntetni a holttestet, mielőtt kijön a rendőrség, akiket egy névtelen telefonáló értesített a gyilkosságról.

Szövevényes, szórakoztató könyv!

Marlene Haushofer: A fal (Die Wand)

  Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet. 

A könyv női főszereplője - aki egyes szám első személyben meséli el a törtünteket - hétvégi kirándulást tesz a hegyekbe barátaival. Azok este bemennek a közeli faluba, hősünk és a háziak kutyája otthon marad. Másnap reggel még mindig nem jöttek vissza a vendéglátók, így hősnőnk elhatározza, hogy ő is bemegy a faluba. Útközben váratlan akadályba, egy láthatatlan és áthatolhatatlan falba ütközik. A falon túl nem látni semmi életjelet: nem füstölnek a kémények, nem járnak autók Az emberek, állatok megkövülten, mozdulatlanul ülnek vagy fekszenek a házak körül, a legelőn. A fal minden irányban körbeveszi a hegyeket ahol az erdei házikó van a külvilágtól.

Hősünk lassan berendezkedik ebben a Robinson-létben. Szerencsére hozzászegődik egy tehén és egy cica, akik szintén a falon belül rekedtek. A kényelmes városi lét után kemény fizikai munka, nélkülözés és leleményesség kell a túléléséhez. Tüzifát vág, tehenet gondoz, vadat lő, ugart tör, hogy elültesse a házban talált kincseket: krumplit és babot. A kezdeti kétségbeesés után megtalálja a helyét ebben az egyszemélyes univerzumban. Néha idillinek mondható napokat él át annak ellenére hogy egyes-egyedül van az egész világon... 

Bár az írónő a húszas évektől a hetvenes évekig élt, nagyon modern ez a szöveg. Aktuális temákat feszeget: környezetvédelem, önellátás, elszigetelődés.

Mindenkinek szeretettel ajánlom, magyarul is olvasható.

Göran Tunström: Juloratoriet (Karácsonyi oratórium)

A könyvklubban olvastuk, klasszikus svéd regény, magyar fordítása is van.

Három generációt kísérhetünk figyelemmel a könyv lapjain. Áront, a korán özvegyen maradt parasztot, fiát, Sidnert, és unokáját, Victort. A zene (különosen a címben szereplő) fontos szerepet játszik életükben, és egy családi traumához (halálesethez) köthető. Akárcsak Bach oratóriumában, is is rengeteg mellékszólam, szereplő van, de a koatikus részletekből mégis összeáll egy kerek egész.

Kedvenc részeim egyike Sidner és Splendid gyerekkori, kiskamaszkori párbeszédei az életről a lányokról. A másik kedvencem a meglepő befejezés, a tóparti idill, amelyben a könyv két sokat szenvedett alakja él, méltó lezárása a (fanfárhangosa) műalkotásnak.

Nagyon magával ragadó a könyv humora, valamint a ferde tükör, amit a túl ambíciózus, a gyerekükhöz majomszeretettel csimpaszkodó szülők elé tart Fanny Udde személyében.

A művet szíhházban is megnéztük, Stockholmban. Sajnos nem ütötte meg azt a magas mércét, amit a könyv szövege állított fel. De nagy élmény volt a szép épület, és a főváros őszi nyüzsgése.

Sara Stridsberg: Kärlekens Antarktis (A szeretet Antarktisza)

 

A könyvklub legutóbbi találkozóján erről beszélgettünk. 

Könyvtári könyv.

A főhős, Kristina többször is elmeséli, hogyan halt meg. Brutálisan meggyilkolták és feldarabolták a testét. Fejét egy erdei mocsaras tóba dobták. A borítón látható kép ebből a perspektívából készülhetett. A szörnyú bűntényt gyögyörűen, több oldalról megközelítve írja le. A halál pillanata kitágítja az időt: egyszerre van jelen benna a múlt, a jelen és a jövő: szülei, szerelme és gyermekei, a drogokkal és a világgal való küzdelme, traumákkal teli élete. Az, hogy a z igazi szerelemtől, szeretettől mindig menekül.

Nagyon nehéz, de nagyon szép regény. Önszántamból biztos nem esett volna rá a választásom. Örülök, hogy mások "a kezembe adták".  

Lajta Kálmán: Budai tüzek

Egy balatonparti strandon találtam az ingyen elvihető könyvek között.

Még sosem hallottam a szerzőről. A cím alapján kissé szocialista propagandaregényre számítottam (parasztfelkelés, vagy valami ilyesmi). Ez részben bejött, igaz, nem parasztok, hanem budai polgárok, kereskedők lázadnak fel az egyházi adók ellen a XIV. század elején, amikor az utolsó Árpád-házi király halálával trónviszály alakul ki.

Sokkal jobb olvasmány volt, mi amire számtottam. Részben az időbeli ugrások és az ezzel járó kontraszt miatt: Tót Mihály (a regény hőse) a feldúlt városon kívül, egy présházban húzza meg magát, és emlékszik vissza a közelmúlt eseményeire. Pettermann bíróra és Lajos papra, akik Buda előljárói voltak. Beteges feleségére, Erzsébetre, és titkos szerelmére, Máriára, valamint édesanyjára, akit úgy fogadott fel szolgálónak, hogy senki se sejtse a közöttök lévő rokoni kapcsolatot.

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

A könyvet hajdani "lányszobámban" találtam nyaralás közben. Anno kötelező lehetett az egyetemen, úgy rémlik, el is olvastam, de semmire sem emlékeztem belőle.

 

A könyv három főszereplő (Tomas, a sebész, Tereza, a felesége és Sabrina, Tomas szeretője) életét írja le, emelyet jelentősen megváltoztatott az 1968-as prágai forradalom. Tele van tűzdelve filozófiai fejtegetésekkel, melyek roppant érdekesek és mindig egy konkrét szituációból indulnak ki. Egyik kedvencem a "félreértések szótára", ahol az író számbavesz pár fogalmat (pl. csönd, zene stb.) és ezeket értelmezi a főszereplők szemszögéből. Gyakran egymásnak teljesen ellentmondó értelmezések születnek egy-egy szóhoz, ami természetesen a másik ember teljes félreértésehez vezet. - A másik kedvenc részem Tereza és Tomas idős, beteg kutyájának, Kareninnek az elaltatása.