Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie (Britt-Marie var här)

  Van itt a közelben egy könyves kávézó. Csak nyáron van nyitva, szerda esténkét két órát. Ha van itthon kiolvasott, megunt könyv, elviszem, ugyanannyi régi (használt) könyvet kapok ott érte cserébe.

  Ebben a kávézóban hallottam előszür Fredrik Backman nevét. A pénztárnál ülő hölgy felkiáltott örömében, amikor meglátta a beérkezett könyvek között az író egyik kötetét. "Itt egy Backman. Ki kéri?" Azonnal akadt új tulajdonosa.

  Ez kiváncsivá tett, és a következő adandó alkalommal (talán a repülőtéren) én is szert tettem egy Backman-könyvre.

  Főhőse a 63 éves Britt-Marie, aki egész életét férjének, férje gyermekeinek és a háztartásnak szentelte, mígnem kiderült, hogy a férje megcsalja. A férj ejhagyja őt, Britt-Marie kénytelen új értelmet keresni életének. A Munkaközvetítő Hivatalban tette néhány emlékezetes látogatása után (szerintem ez az egyik legjobb rész, Britt-Marie abszolút járatlan a bürökrácia berkeiben) van állása: egy ifjúsági központ (kb. mint egy napközi, csak nagyobb, 10-14 éves gyerekeknek-fiataloknak) vezetője lesz. A bibi csak az, hogy a központot, amely egy kis észak-svédországi porfészekben található, pénzhiány miatt pát héten belül be fogják zárni. Ez sok embert elrémítene, de Britt-Marie nem hátrál meg.

  Britt-Marie csetlő-botló, nagyon emberi és emberséges hős. A kis közösség életébe reményt, változást hoz. Cserébe az ő életében is elindul valami, amely új egy új szerelemhez, belső szabadsághoz vezet.

Popper Péter: Út a tükrökön át

  A nyáron olvasnivaló után keresgéltem a könyvespolcomon. És a fenti könyvet találtam. Fogalmam sincs, hogyan került oda, kaptam vagy vettem-e, és mióta várta, hogy elolvassam.

  A szerzőt csak névről ismertem, nem tudtam hová tenni. Talán a Nők Lapjába írt anno...

  Ez a könyve nagyon érdekes volt. Arról szól, hogy a kilencvenes évek elején elmegy autóval (!) Magyarországról Izraelbe, hogy ott a Tel-Avivi Egyetemen tanítson. Az Izraelben szerzett tapasztalatait osztja meg a szerző az olvasóval.

  Sok-sok érdekes kis szösszenetet és hosszabb elmélkedést tartalmaz a könyv magyarságról, zsidóságról, nemzeti hova(nem)tartozásról, hungaristákról és cionistákról. A legmegragadóbb az volt számomra (amit a Popper maga is megjegyez a könyv utószavában), hogy a szerző kíméletlenül bemutatja minden párt, ideológiai irányzat jó és rossz oldalait. Ezért egyik tábor sem szerette.

  Azt hiszem, élhetőbb lenne ez a világ, ha többen tudnának (ön)kritikát gyakorolni.

Katerina Janouch: Nyaralás (Sommarbarn)

  Az írónőnek több könyvét is olvastam már, mostanában általában krimit alkot. Ez a könyv témájában nagyon eltér az eddig tőle olvasott művektől, nem fikció, hanem személyes visszaemlékezés.

 Janouch leírja, hogyan élte az írónő boldog gyermekkorát a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején Prágában. Szülei kutatók voltak, kritikus gondolkodású értelmiségiek. A prágai tavasz után egyre nehezebben tudtak boldogulni hazájukban: mellőzték őket a munkahelyen és lehallgatták őket otthonukban. Ezért úgy döntöttek, elhagyják az országot. Észak felé vették az irányt, és egy év dániai tartózkodás után Svédországban telepedtek le.

  Nagyon tetszett ez a személyes hangvételű könyv. Érdekes volt olvasni a prágai emlékekről, a moszkvai anyai nagymamánál töltött nyarakról. És tanulságos, elgondolkodtató volt szembesülni azzal, milyen kemény harcot kell vívniuk a kamaszoknak ahhoz, hogy beilleszkedjenek egy idegen kultúrába. Egy több hetes vidéki nyaralás során, amikor a tizenkét éves Katiának alkalma van bepillantást nyerni egy tősgyökeres svéd család mindennapjaiba, egy időre részese lehet annak az életformának, amire annyira vágyik.

Doris Dörrie: Álomférfi (Der Mann meiner Träume)

  A kisregény főhőse Antonia, egy bulémiás fotómodell. A férfiakkal sajnos nincs szerencséje, nem találta még meg az igazit, pedig már huszonnégy éves. Helyesebben szólva az férfi, akire vágyik, csak álmaiban létezik - és egy (a könyv borítóján látható) középkori itáliai festményen.

  A sors különös fintoraként találkozik a festmény hasonmásával: az illető az egyik bevásárlóközpont előtt kéreget piszkos göncökben. Antonia habozik, mit tegyen, végül elszánja magát a nagy lépésre...

  A könyv érdekes kérdéseket vet föl: Mennyiben alkalmazkodik a világ álmainkhoz (és vice versa)? Hogyan lehet szépen megélni a nagy fellángolás utáni éveket? Mennyire fontosak az elvek egy kapcsolatban?

Csabai László: Szindbád Szibériában

  Ismét egy krimi, de térben is időben távol tőlünk. A negyvenes évek Szibériájában játszódik a könyv. Szindbád, alias Schiffer Árpád magyar gulágfogoly egy szerencsés fordulat következtében - rájön, hogy ki lopta el a lágerparancsnok fegyverét - kikerül a civil életbe, detektívként dolgozhat. Sok-sok bűntény tárul fel előttünk a könyv lapjain, megannyi szörnyűség, családtagok közé is éket verő történés. Szindbád - néha hihetetlenül pontos - logikával következtet ki dolgokat, old meg rejtélyeket. Egyes bűnügyek látszólag befejezetlenül kerülnek kívül látókörünkön, míg egyszer csak egy félmondatban meg nem említi az író a feloldást.

  A politikai és földrajzi vonatkozások engem annyira nem érdekeltek, sokszor átugrottam azokat a részeket. Az emberi sorsok, egyéni tragádiák viszont nagyon magukkal ragadtak. Mint például az a jelenet, amikor a háborúba induló Grecki még utoljára kimegy családjával a nyaralójukba, a felesége tejszínes meggyet tesz az asztalra, a gyerekek a patakban játszanak... Grecki megvárja, hogy a gyerekek bemenjenek az erdőbe játszani, hogy elkerülje a búcsúzás fájdalmát. Novella a krimiben.

  A krimi végén egy pár mondat, ami Szonyáról, Szindbád élettársáról szól, teljesen új megvilágításba helyezi az addig olvasottakat. Hátborzongató. És ahogy ez egy krimi második részéhez illik, a legutolsó oldalon nem hangzik el a döntő mondat, amelyből megtudnánk, hogy Szindbád hazatérhet-e a Szovjetúnióból a vágyva vágyott Nyárházára vagy sem... Talán lesz még folytatás?

Mikael Niemi: Özönvíz (Fallvatten)

  A regény egy észak-svédországi vízierőmű gátszakadásának a fikciója. Pörgős katasztrófaregény, melyben gyorsan váltakoznak a szereplők és a helyszínek. Ami összeköti őket, hogy a tragédia pillanatában mind a Lule folyó partján vannak. (Egy férfit kivéve, akinek stockholmi lakásában két másodpercre elmegy az áram: ő ennyit észlel az egészből.) Néhány szereplő egy családot alkot(ott valamikor), vagy munkatársak. Mások eddig nem ismerték egymást, de a katasztrófa sodrásában egymásra utalódnak: hol segítik, hogy akadályozzák egymást a menekülésben.

  Jó magyarul olvasni pár dolgot olyan jelenségekről, amiket itt átáltem, de még így nem fogalmaztam meg. A svéd az erdőt pédául így írja le: "Lecsüngő zuzmókkal befont magas erdeifenyők, nyirkos moha, kőtömbök mindenütt." (7-8.o.) Nagyon találó!

Valami ilyesmi, a kőtömbök és a moha kevéssé látszik.

  A szöveg olvasásakor néha önkéntelenül is arra gondoltam, ez hogyan volt a svéd eredetiben. Egy helyen sós pogácsát (!) süt az egyik svéd háziasszony, és a hozzávalók között fahéj (!) is szerepel. Gondolom, ez a fahéjas csiga volt az eredetiben, ami itt kábé olyan általános, mint otthon a pogácsa. A tetején lévő durvára őrült só viszont bizarr, az igazából dekorcukor, ami sütéskor sem mállik szét.

Ola Larsmo: Cselédnek nem (Jag vill inte tjäna)

  A könyv nagyon lassan indul, áttekinthetetlen, ki kicsoda és mi mire utal vissza vagy előre. Majdnem elvesztettem az ihletet, hogy tovább olvassam. Szerencsére átlendültem egy holtpoton, és a vége már kifejezetten izgalmas volt, nem tudtam letenni.

  A regény az 1800-as években játszódik Uppsalában. Főhőse egy orvos és egy szegény sorsú vidéki lány, aki a városban keres megélhetést. Mivel nem akar elszegődni cselédnek, az utcalányok sorsára jut. Az orvos és a lány útjai többször is keresztezik egymást. Az orvos feladata Uppsala örömlányainak a rendzseres egészségügyi ellenőrzése - a fertőzések elkerülése végett. Ám az orvos túllép hatáskörén, és segít a lányon, amikor bajba jut - és saját becsületésn sem esik csorba.

  Izgalmas korrajz, elgondolkodtató regény. Nem volt ám minden olyan jó a régi szép időkben.

  Nyelvezete érdekes, tele régies az szavakkal, tájnyelvvel. A regény frivol tartalmat sejtet, de az elbeszélő mindig visszafogott, szemérmes, diszkrét.