A kisregény főhőse Antonia, egy bulémiás fotómodell. A férfiakkal sajnos nincs szerencséje, nem találta még meg az igazit, pedig már huszonnégy éves. Helyesebben szólva az férfi, akire vágyik, csak álmaiban létezik - és egy (a könyv borítóján látható) középkori itáliai festményen.
A sors különös fintoraként találkozik a festmény hasonmásával: az illető az egyik bevásárlóközpont előtt kéreget piszkos göncökben. Antonia habozik, mit tegyen, végül elszánja magát a nagy lépésre...
A könyv érdekes kérdéseket vet föl: Mennyiben alkalmazkodik a világ álmainkhoz (és vice versa)? Hogyan lehet szépen megélni a nagy fellángolás utáni éveket? Mennyire fontosak az elvek egy kapcsolatban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése