Márta blogján olvastam Hartmut Rosa német szociológusról, és kíváncsi lettem rá. Kivettem az egyik könyvét a könyvtárból.
A mű a modern ember világhoz való hozzáállását vizsgálja. Alaptétele, hogy hozzászoktunk ahhoz és egyre inkább arra törekszünk, hogy a körülüttünk lévő világ kiszámítható legyen. Azt szeretnénk, hogy bölcsőtől a koporsóig (sőt még azon is túl) megtervezhető legyen az élet - gondoljunk csak a lombikprogramokra és az euthanáziára. A szerző szerint viszont ez fruszrációt okoz, mert az élet sokszor állít minket előre ki nem számítható helyzetek elé, és ez így van rendjén. Furcsa módon vágyunk azekre az élethelyzetekre, amelyeknek kétes a kimenetele: például egy izgalmas focimeccs vagy film megnézése közben megéljük a pillanat varázsát, ami a kiszámíthatatlanságban rejlik. A váratlan események segíteenek nekünk abban, hogy választ találjunk az életünk dilemmáira. "Mi ennek az értelme? Milyen üzenetet hordoz ez számomra?"
A könyv magyarul is megjelent.
