Fehér Gáspár könyvével egyszerre vettem, véletlenszerűen.
A regény az álmok világát vizsgálja. A főszereplő talán az élet sivárságát próbálja ellensúlyozni azzal, hogy az álmok világába menekül.
Az első részben (az amúgy börtönőrkiképzésben résztvevő) fiatal férfi az álmait meséli el. Elég zavaros, összefüggéstelen az egész, nehét követni. A második részben űrutazásra indul pár barátjával és találkozik álomtestvérével (akivel ugyanakkor azt álmodják, hogy a másik is ott van az álmukban). A víztorony (hidroglóbusz) űrhajóként szerepel a könyvben. Rengeteg utalás történik különböző zenei együttesekre és énekesekre, ezek külön szószedetben vannak felsorolva a könyv végén.
Talán annak, aki otthon van a 80-as évek punk zenéjében, többet ad ez a könyv. Én őszintén szólva csak végigküzdöttem magam rajta.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése