Oravecz Imre: Ókontri

Abuczki Éva: Szivárvány a vár felett

Sofi Oksanen: Norma

A szerzőtől még nem olvastam mást. Kiváncsi voltam, nagyon jó kritikát szokott kapni az újságban.

A főhős, Norma haja születésétől fogva naponta több métert nő, a hajvágó olló számára létfontosságú alapfelszerelés. Ami másoknak áhított hajzuhatag, az neki átok, amiről csak az édesanyja és ő tud. Az anyuka lassanként egy fodrászszalonban helyezkedik el, ahol lánya kölönleges adottságát pénzre lehet váltani. A bonyodalom akkor indul el, amikor az anya meghal egy metróbalesetben. Véletlen volt, öngyilkosság vagy valaki a vonat elé lökte? Norma elkezd kutatni, és rájön, hogy a forrászszalon egy másik, tiltott üzletággal van összefonódva...

Nagyon érdekes, izgalmas a könyv, szerteágazó a cselekmény. Mint egy összeborzolt, hosszú haj, nem könnyű kiigazodni benne, de gyönyörködtet.

Sofi Oksanen finn-észt származású írónő, a finn kortárs irodalom népszerű alakja.

Mörk Leonóra: Holdfény szonáta

  Végre sikerült távkölcsönzéssel magyar nyelvű könyvekhez jutnom a Göteborgi könyvtárból! Bár itthon is van egy jó régebbi pár könyvem, jó az újabb könyvekhez is hozzájutni.

  Ez a romantikus regény Bodrogi Eszter, egy magyar orvos, és Alexander Thiemann, egy osztrák zongoraművész különös románcáról, valamint egy elveszettnek hitt Mozart-kézirat kalandos sorsáról szól.

  A könyv erőssége a részletek szemléletes leírása (pl. hogyan néz ki egy osztrák hegyi vendéglő), valamint sokszor használ vicces nyelvi fordulatokat. A történet ennek ellenére sajnos elég kiszámítható, legfeljebb szórakoztató, de nem különösebben elgondolkodtató. Nyári, kellemes, könnyű olvasmánynak megfelel.

Anne-Marie Körling: Ovan trädtopparna (A fák lombja felett)

  A könyv egy riportgyűjtemény eredménye. A szerző olvasási szokásaikról kérdezi  az interjúalanyokat, akikről nemükön és életkorukon kívül semmit sem árul el - a legidősebb alany kilencvenhárom, a legfiatalabb kétéves. Bár mindannyian ugyanazokat a kérdésekez kaphatták, a válaszok természetesen sokfélék.

  Az olvasás és a könyvek megkedvelését sokan a gyermekkori pozitív emlékekre vezetik vissza: a hangos mese- és egyéb könyvek olvasására úgy az iskolában mint otthon. A könyvtárba járást is sokan említik, valamint a olvasás élményével járó szárnyalás érzését, amit a könyv címe is tükröz.

  Ha történik is máshol ehhez hasonló (közvélemény)kutatás, akkor annak általában csak az összefoglalását olvashatjuk mondjuk egy tanároknak szóló újságban, körülbelül ilyen cím alatt: "Hogyan kedveltessük meg az olvasást a gyerekekkel?". Jó, hogy most nem ez történt, hanem "első kézből" kaptam az információt egy olyan témában, ami nagyon érdekel.

  Igen, és megfogadtam, hogy ezentúl igyekszem minden nap hangosan olvasni itthon, és előkerestük a gyerekek olvasójegyét.

Katerina Janouch: A mezítlábas lány (Barfotaflickan)

  Kb. egy hete kaptam ezt a könyvet a férjemtől, nagyon gyorsan sikerült elolvasnom. Főleg vonaton és buszon faltam az oldalakat a gyapjúfesztiválra jövet-menet.

  A sorozat előző köteteinek egy részéről már írtam itt a blogon. Ismét a jól ismert Cecilia Lund (ötgyermekes elvált anyuka és szülésznő) a főhős. Pörög körülötte az élet: munka, család, alkalmi kapcsolatok és 'magánnyomozó'i teendők szédítő körförgása. Cecilia mindig megérzi a veszélyt, keresi a kihívást, nem megy egy érzéketlenül az őt fölháborító dolgok mellett. Ebben a kötetben egy fiatal koldus nő sorsa nem hagyja nyugodni.

  A kötet izgalmas, a szerzőnő ügyesen gabalyítja a szálakat. Az erotikus jeleneteket valahogy nem látom indokoltnak (legalábbis nem mindegyiket). A kötet vége szerintem össze van csapva, tőmondatokban hangzik csak el pár fontos dolog, aminek a kibontására vártam. Néhány ellentmondás is becsúszott a végefelé, ettől eltekintve a következő részt is szeretném elolvasni. Hiába, az ember hozzászokik a szereplőkhöz, a könyv hangulatához...

Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

  Nagyon régen megvan már ez a könyv. Írója nagy nevű alkotó, és rémlik, hogy a filmet is láttam valamikor, legalábbis egy részletét. Hogy miért kellett több évet várakoznia a könyvespolcon, rejtély.

  A nyelvezete régies, az elbeszélés érdekes. Néha éveket átugrik, hogy egy-egy drámai jelenetre koncentráljon. Erőssége egy-egy jelenet felépítése, a szereplőkben végbemenő dilemmák ábrázolása. A végén már túlzottnak éreztem a megszokott "Most vajon meggoldolja-e magát az illető és ha igen, ismét meggoldolja-e majd vajon magát", demásrészt amiatt volt izgalmas a könyv.

  Másrészt rengeteget meg lehet tudni belőle az 1800-as évek végén élt svéd parasztok szokásairól, életkörülményeiről. (És arról is, hogyan alakultak ki a kisebb egyházak, amelyeknek itt szabadegyház a neve, véletlenül sem szekta.) Azt hiszem, az egyik kedvenc részem az volt, amikor egy nő magányosan ül egy szobában, néz ki az ablakon elgondolkodva. Bejön az öccse, erre a nő elpirul, mert rajtakapták, hogy csak úgy, mindenféle kézimunka nélkül, tétlenül ücsörgött...

  A könyv szereplői nagyon a szívemhez nőttek, hiányozni fognak.