Stefan Zweig: Världen av igår (A tegnap világa)

 A könyvklubban olvastuk ezt a fantasztikus könyvet.

Az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy nem németül olvastam.

A világhírű (zsidó származású) oszták szerző könyve alapmű, mely bemutatja, hogyan alakult át a "boldog békeidők", múlt század eleji Európája az első és a második világháború hatásásra. Széles, nem a hagyományos  értelemben vett bibliográfia. Magánélete csak nyomokban jelenik meg a könyv lapjain (feleségeiről is csak futólag tesz említést), a személyes élmények mindig fontos, általános történesekhez kapcsolódnak. Korának rengeteg híres művésze és politikus felbukkan a könyv lapjain: Rilke, Hoffmansthal, Freud, akikkel Zweig közeli barátságban volt.

A mű tiszteletadás a történelem azon rövid korszaka előtt, amikor a humanista-liberális értékek érvényesültek, lehetővé tették az irodalom és más művészeti ágak virágzását, a szabad (útlevél nélküli) utazást, a szabad alkotást. Mindezeknek véget vetett előbb az első, majd a második világháború és a 30-és években megerősödő nacionalizmus. Sok párhuzamot vonhatunk az akkori és a mai társadalmi-politikai folyamatok között.

A könyv megírását követően öngyilkosságot követett el a szerző és felesége. Nekem ennek ellenére pozitív a mű kicsengése. Olvassátok el az utolsó mondatát!

Ruth Kvarnström-Jones: De fenomenala fruntimmer på Grand Hotel

 Egy kedves kolléganőmtől kaptam kölcsön a könyvet.

Az 1900-as évek elején játszódik Stockholmban. Női emancipáció, az első világháború előszele, a fejlődő nagyváros pezsgése. Mindez javarészt női szemmel. Ők az előkelő szálloda szobalányai, takarítói, vendégei, akik egy energikus szállodaigazgató, Wilhelmina irányításával felvirágoztatják a hotelt.

A tavalyi év legtöbbet kikölcsönzött regénye Svédországban. Fellgood, vonatra remek kikapcsolódás. De nekem túl szájbarágósan feminista.

Nora Ikstena: Modersmjölken

 

Munkahelyi cserebere során került hozzám a könyv. Magyarul is megjelent Anyatej címmel.

A (sajnos nemrég, csupám 56 évesen elhugyt) litván írónő három generációt bemutató regényének közpoti témája az anyaság. Egy nagymama, egy anya és lánya élete elevenedik meg előttünk a második világháborútól a Szovjetúnió felbomlásáig, amikor is Litvánia önálló állam lett. A szüléssel, az anyasággal járó új élethelyzetet, mely "normális" helyzetben is traumát okozhat megnehezítették a történelmi események: menekülés, ideológiai alapú hátrányos megkülönböztetés.

A legjobban az tetszett, hogy minden résznél ki kellett találni, a három főszereplő közül melyik "beszél" éppen. Sok helyzetet felismertem a szocializmussal kapcsolatos gyerekkori emlékeim miatt.

Összességében mégis egy felejthető regény, nem hagyott mély nyomot bennem.

Krasznahorkai László: A magyar nemzet biztonsága (Ungerska nationens säkerhet)

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet.

Az író legutóbbi regényének egy lepidopterista (lepkekutató), dr. Papp András a főszereplője. Előnytelen külsejű (nyomorék?) agglegény, aki csepeli lakásából ingázik budapesti munkahelyére, egy múzeumba. A lakást, amiben él, nagyszüleitől örökölte, és mióta ők meghaltak, egykori szobájukban minden érintetlenül, de rendben pihen. Ezt a látszólag silány, szegényes életet egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a pillangókkal való foglalkozás, a talált példányok preparálása, redszerezése. Szinte önmagának sem akarja bevallani, hogy a lárvák sokkal jobban érdeklik a kifejlett lepkéknél.

Ezzel a magányos farkassal lép kapcsolatba egy fiktív Krasznahorkai László, az író. Remek alkalom ez az írónak, hogy távolságot teremtsen valós személye és a fiktív író között. Kíméletlen realizmussal ábrázolja rendetlen otthonát, elhagyagolt külsejét, extravagáns szokásait. Egy ideig úgy tűnik, barátság szövődik a két alak között, és ez mindkettőjük életében pozitív változást idéz elő. De Bandi egy idő után rájön, hogy az írót nem a lepkéi érdeklik, hanem Bandi személye, és csak azért akar találkozni vele, hogy regényt írjon róla...

A háttérben megjelenik a magyar valóság: a Bandit a buszon megtámadja egy pár fiatal, csak mert "másképp" néz ki. A múzeumban tudományos munka helyett egyfajta stratégiát kell kidolgoznia, hogy még több látogatót vonzzanak.

Szokás szerint sok izgalmas filozófiai fejtegetés van a könyben. Egy részük a nyelv és a valóság közötti áthéghatatlan szakadékról szól: lehetetlen nevén nevezni a dolgokat. Egy pillangó és a magyar nemzet biztonsága látszólag távol áll egymástól, de valójában talán pont egy és ugyanaz a dolog.

Krasznahorkai László: Sátántangó

 A legújabb Nobel-díjas író ezen regényét a könyvklubb keretében olvastuk. Mivel mind Magyarországon mind Svédországban elkapkodták a könyvesboltokban, e-könyv formájában vettem meg - életemben először.

A könyvklubban viccesen megjegyezték, hogy ez a regény olyan, mint egy utazást reklámozó katalógus - negatív értelemben. A megjelenített vidéken esős, didergős ősz honol, végtelen sár, rossz utak, szürkeség. Az emberi sorsokra és kapcsolatokra ugyanez a reménytelenség jellemző: a regény szereplői tehetetlenek, nem tudnak kitörni megfeneklett élethelyzetükből. Az egykori mintagazdaság romjain napról napra tengődnek, italba fojtják bánatukat. Ebből a homogén szürkeségből kitűnhetne, utat mutathatna az orvos és az iskolaigazgató, de helyettük két csaló, Irimiás és Petrina veszi kezébe a telep irányítását. A regény két kiskorú szereplőjének (egyedül nekik van két nevük a könyvben) sem jut jobb jövő. A kiskamasz Horgas Sanyi kicsalja félkegyelmű húgától, amit az jó ideje összekuporgatott, és Irimiás "tanítványa" lesz. Amikor a tízéves Estike rájön erre, és hogy az elültetett pénz nem fog megsokszorozódni, patkánymérget vesz be.

Nagyon megrázó, tragikus, de rendkívül izgalmas olvasmány. Szerkezete pontosan megtervezett, ismétlődésekre épül, erre utalhat a címbeli tangó szó is.